2015. április 4., szombat

Első Történet


Kulcs- csomag: 3. csomag 
Florean Fortescue Fagylaltszalon, Ősz, Ezüst csat, Imperio, „A fej gyönge percei a szív legszebb órái.”(Móra Ferenc), Emlékezetkiesés

Szereplőpáros: Ginny Weasley – Harry Potter
Kategória: Romantikus, dráma
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: Au, talán kissé OOC karakterek, enyhe szexuális tartalom
Jogok: Minden jog Rowling anyánkat illeti, semmilyen anyagi hasznom nem származik a történetből, pusztán kölcsönöztem a szereplőket, helyszíneket és minden más egyebet.
Leírás: Ginny Weasley a háború után hozzáment Dean Thomashoz, és egy évvel azután, hogy férje meghalt, találkozik azzal az emberrel, akihez mindig is mély érzések kötötték. A nőt bűntudat gyötri, mert úgy érzi, nincs joga ahhoz, hogy boldog lehessen...
Megjegyzés: A szervezők semmilyen módon nem vállalnak felelősséget az író történetének helyesírásáért és egyéb hibáiért. Illetve ezúton szeretném megköszönni a segítséget a bétámnak, akinek a nevét ugyan nem árulhatom el, de hálás vagyok neki.






Téged szeretnélek


Ginny mereven ült a kis asztalkánál, mint mindig, most is higgadt és elegáns volt. Legalábbis ilyennek látta őt az a szűk társaság, akik kivétel nélkül a megemlékezésre érkeztek.

Harry Potter számára, aki egykor a barátjának mondhatta Dean Thomast, ő volt az az asszony, akit sohasem tudott kiverni a fejéből. Az összekaristolt pult kifényezett lapjára könyökölt, és a nőt figyelte, aki olyan erősen szorította a kávéspoharát, hogy az ujjpercei teljesen elfehéredtek, a tekintetével pedig folyamatosan a kijáratot nézte.

Talán meg akar lépni – tűnődött magában Harry. Az asszony minden bizonnyal ezt forgatta a fejében, mert menekülésben kétségtelenül nagyon jó volt. Harry ismét kortyolt egyet a lazán a kezében tartott poharából, hogy megpróbálja leöblíteni a keserű szájízt. Sokkal szebbnek látta Ginnyt, mint ahogy az emlékeiben élt, és akaratlanul is felébredt benne a múlt. Hosszú évek óta szerelmes volt a nőbe, annak ellenére is, hogy sokáig tabunak számított, és egészen addig tartotta is ehhez magát, amíg Dean élt. Azonban fél évvel azután, hogy a férfi meghalt, átlépte azt a bizonyos határt.

Még most is azon morfondírozott, hogy Ginny vajon megbocsájtott-e neki? Esetleg saját magának? Viszont egyiket sem tartotta igazán fontosnak. Az  egyetlen, ami számít, hogy most itt van, az ok mindegy volt, és durván két nap állt a rendelkezésére, hogy meggyőzze arról Ginnyt, hogy nekik soha nem lett volna szabad elszakadniuk egymástól. Ahogy azonban figyelembe vette a tényeket – az asszony egész este alig szólt hozzá néhány szót –, rájött, még egy magyar mennydörgővel is könnyebben elbánt volna.

Harry már épp távozni készült a szalonból, amikor a tekintete összevillant az asszonyéval, és a barna szempár mintha egy pillanatra felcsillant volna. Abban a néhány másodpercben ráébredt, hogy utolsó találkozásuk óta a nő iránti érzelmei semmit sem változtak, pedig próbálta elfelejteni. Elég gyakran randizott csinos lányokkal. Nem volt nehéz dolga, mert a neve sokat jelentett a varázsvilágban, és az egyenruhát is kedvelik a nők.

Ám amikor megpillantotta Ginny szemében azt a szikrát, a többi nő mind elhalványult, mégpedig oly mértékben, hogy már abban sem volt biztos, akár a nevére is emlékszik-e egyetlen egynek is azok közül, akikkel az elmúlt években találkozott.

Meglazította az egyenruhájának a nyakánál lévő gombjait, majd újabb jókora kortyot ivott a vajsöréből. A pult felé fordult, és a kezét könnyedén rákulcsolta a sörösüvegre. A fagylaltszalon teljes hosszában felszerelt széles tükörben Ginny arcát tanulmányozta. Elképzelni sem tudta, miként lehetséges, hogy a nő az évek előrehaladtával csak egyre szebb lett. Ginny szemlátomást megtalálta azt a stílust, ami a legjobban állt neki.

Az egyszerű, ujjatlan fekete ruhájában maga volt a hűvös elegancia. A lágyan leomló anyag éppen csak sejtette karcsú alakját, Harry azonban ismerte a testét, emlékezetében őrizte minden ívét, hajlatát és domborulatát. Éppen eleget látta őt meztelenül, kipirult arccal, felhevülten, a gyönyörtől félig elaléltan. Az emlékektől még most is teljesen megfeszült a teste.

Ginny megérintette a nyakában az egyszerű, apró szemű gyöngysort. A hozzáillő fülbevalón kívül nem viselt semmilyen más ékszert, az ujjáról is hiányzott a vékony arany jegygyűrű, amely egykor azt jelképezte, hogy máshoz tartozik. Csillogó vörös haja a vállára omlott, és csak egy apró, ezüstszínű csattal tűzte oldalra a tincseit, hogy azok ne hulljanak a szemébe, és a szalon színes lámpáinak fényében szinte ragyogott a bőre.

Szomorkás félmosoly játszott a szája szegletében, míg a helyiségben újra és újra harsány nevetés csendült fel. Harry fél füllel hallgatta, ahogy barátai felelevenítik Dean néhány emlékezetes felszólalását, vagy épp némelyik merész akcióját.

Szomorúság fátyolozta az asszony szemét, mikor felnevetett Ron egyik tréfáján, nevetése kényszeredetten, bágyadtan csengett. Harry nem tudta, hogy hol van az az energikus fiatal lány, aki egykor elrabolta a szívét. Természetesen számíthatott volna rá, hogy Ginny nem az, aki régen volt, és tudta, hogy az az alak tehetett mindenről.

Dean kálváriája másfél évvel korábban kezdődött, amikor az egyik körözött feketemágus hetekig Imperius átokkal kényszerítette arra, hogy részleteket szivárogtasson ki az egyik ügyről. Harryéknek hetekbe tellett, amíg kiderítették, ki az áruló, és mire rájöttek, már késő volt.

A mágus egy mugli bombát robbantott fel Ginnyék otthonában, ahol Dean azonnal meghalt, Ginny pedig hetekre elveszítette az emlékezetét. A rá következő napok és hetek során Harry tökéletesen helytállt, mint kötelességtudó barát, s a fiatal özveggyel töltötte minden szabad percét. Átölelte, amikor sírt, ígéreteket suttogott a fülébe, melyeket természetesen a nő nem hitt el. Azt ígérte neki, hogy egyszer minden jóra fog fordulni. A vörös hajú nő emlékei három hónappal később tértek vissza, ami csak rontott a helyzeten, és arra sem volt hajlandó, hogy a lakását elhagyja.

Fél évvel később azonban Harry vétett egy nagy hibát, megnyílt az asszony előtt, és mindent bevallott neki. A legenda, miszerint a nőknek alapos indok kell ahhoz, hogy szexuális életet éljenek valakivel, a férfiaknak pedig csak alkalmas hely kell, megdőlt azon az éjszakán, mikor elmondta Ginnynek, hogy még mindig szerelmes belé, a nő pedig másnap reggelre eltűnt.

A régi fájdalom és harag újra feléledt Harryben, hiába űzte most a bánata Ginny felé, még most is érzett némi neheztelést. Az utolsó cseppig felhajtotta a sört, de nem tudott szabadulni a keserű szájíztől. Még nem sajátította el azt a képességet, hogy maga mögött hagyja a múltat, és hátra se pillantva elmenjen, ahogy azt Ginny is tette.

Még most, hónapokkal később is elevenen élt benne a szeretkezésük emléke. Szinte érezte az illatot – Ginny könnyű, virágillatú parfümjének és a szeretkezésük illatának elegyét. A keze ökölbe szorult, ahogy eszébe jutott hajának selymes érintése, feszes keble, ahogy a testük egymáshoz simult. Az íze. Minden egyes apró részletre emlékezett.

Egy alkalmi felszolgáló hozni akart neki egy újabb sört, de megrázta a fejét, elrugaszkodott a pulttól, és elindult egyenesen Ginny felé, bár azt nem tudta, mit is akar neki mondani. Csupán abban az egyben volt biztos, hogy nem fogja hagyni, hogy újra megszökjön előle. Így vagy úgy, de helyre akarta hozni a dolgokat, ami közöttük volt. Nem számított, hogy mibe fog kerülni.

***

– Szia, Ginny!
Harry Potter – a maga hús-vér valójában! Ma is éppoly szexi, mint valaha – gondolta az asszony, és éppoly veszélyes a lelki békéjére. Tudta, hogy előbb-utóbb találkoznia kell vele, de valójában remélte, hogy ez a lehető legkésőbb fog bekövetkezni. Elfojtott egy sóhajt, és ha szerencséje van, többé valószínűleg már nem kell sóhajtoznia. Két lábbal a földön járó realistaként nem reménykedett benne, hogy egyszerű lesz a viszontlátás, ám arra nem számított, hogy egyetlen pillantás abba a smaragdzöld szempárba ilyen heves zakatolásra készteti a szívét.

– Harry. – Igyekezett közönyös hangot megütni. – Nagyon örülök, hogy látlak – füllentette, bár ha őszinte akart lenni magához, el kellett ismernie, hogy volt ebben némi igazság. Amit nem akart, az a várakozás volt, ami azóta kínozta, hogy meghozta a döntést, hogy visszatér Londonba. Szinte magán érezte a férfi tekintetét, ami olyan volt, mintha tényleg hozzáért volna. Borzongás futott végig a gerincén, és az egész teste libabőrös lett.

– Jól nézel ki. – Ahogy a férfi mosolygott, Ginny látta a szeme körül az apró ráncokat.

Képtelen volt visszamosolyogni, ehelyett csak megköszörülte a torkát.
Te is jól festesz – gondolta. Mindig is meghökkentően jóképű volt, egyenruhája tökéletesen illett az alakjára, és mivel a munkája természetéből adódóan sok időt töltött a szabadban, arcát sötétre színezte a nap, fekete haja pedig még sötétebbnek hatott, mint amire emlékezett.

– Te is… – sikerült végre kinyögnie.
Ginny mindig is utálta az ilyen merev, felszínes beszélgetéseket, ám most egyszerűen cserbenhagyták a szavak. Fogalma sem volt, mit mondhatna a férfinak, amivel nem fokozná a bűntudatát, amely most az évfordulón még inkább gyötörte.

Bizonytalanul belekortyolt az italba, de a torkában még mindig ott volt a gombóc. Harry leült a mellette lévő székre, és könnyedén odahajolt hozzá. Az orrát megcsapta az arcvízének ismerős illata, és bűntudatos érzéseket keltett életre benne.

– Hogy vagy, Ginny?
A férfi hangjának furcsa éle volt, mélyzöld szemében vágy csillogott, miközben a tekintetük találkozott, és Ginny kipréselt magából egy bágyadt mosolyt.

– Köszönöm, jól – válaszolta tétován, ami újabb hazugság volt, hiszen hónapok óta nem érezte jól magát. – És te?

Harry fölvonta a szemöldökét, mire Ginny felsóhajtott. Sosem tudott jól hazudni.

– Voltam már jobban is – ismerte el végül.

– Nem számítottál arra, hogy egyszerű lesz, igaz? – kérdezte a férfi, akinek a szája körül érzéki mosoly játszott.

– Sohasem az – felelte.

Harry nem firtatta, hogy a megemlékezésre gondolt-e, vagy a vele való találkozásra. Valószínűleg egyébként sem számít – gondolta. Itt van, és most csak ez volt a fontos.

Az egész napos feszültség megtette a hatását, és Ginny elfojtott egy ásítást. A karórájára pillantott, és kissé döbbenten állapította meg, hogy már kilenc óra is elmúlt. Rettenetesen fáradtnak érezte magát, és semmi másra nem vágyott, mint hazamenni. A forró fürdő és a pihentető alvás gondolata oly csábítónak tűnt, hogy képtelen volt ellenállni neki, és az sem volt mellékes, hogy minél előbb meg akart szabadulni Harry fürkésző pillantásától. Egy másik asztalnál nevetés harsant, és egy pillanatra elidőzött a tekintete a társaságon. Nem ismerte túlzottan őket, de tudta, hogy Dean munkatársai voltak.

– Hazaviszlek – szólalt meg mellette Harry.

– Nem szükséges – rázta meg a fejét Ginny, és akarata ellenére is megremegett a hangja.

A férfi felvette a nő kis fekete bőrtáskáját a székről, és odanyújtotta neki. A kintről beáramló hűs szellő ellenére is Ginny testét elöntötte a forróság. Óvatosan átvette a táskáját, ügyelve arra, nehogy ujjai akár véletlenül is hozzáérjenek a férfihoz. Mielőtt elmenekülhetett volna, Harry előre hajolt, a szemében tűz égett, aminek láttán a nő félt levegőt venni.

Harry felvillantotta jól ismert mosolyát. – Csak nem félsz kettesben maradni velem? – kérdezte rekedtes hangon.


Nincs mitől félnem… Nincs mitől félnem…
Ha elég sokszor elismétlem ezeket a szavakat, talán én magam is elhiszem – gondolta Ginny. Legalábbis nagyon remélte, de volt egy olyan érzése, hogy a dolog teljesen reménytelen.

Szinte önkívületi állapotban volt, miközben elköszöntek Rontól és Hermionétól, váltottak pár szót az öreg Floreannal, aki a szolgálatukra bocsájtotta a szalont erre az estére, illetve megköszönte a támogatást az egykori barátainak is.

Észre sem vette, amikor elhagyták a kis szalont, és csak akkor tért magához, mikor az eső szemerkélni kezdett, de mielőtt jobban rákezdhetett volna, Harry megfogta a kezét, és hoppanált vele.
A némán ismételgetett szavak úgy kavarogtak a fejében, hogy szinte teljesen beleszédült. Már a tizenöt másodperces út is a pattanásig feszítette az idegeit, és mikor a férfi a lakása ajtajáig kísérte, csaknem segítségért kiáltott.

Harry kinyitotta neki az ajtót, előre engedte, majd követte az elegánsan berendezett nappaliba. Ginny egyenesen a szekrényhez lépett, közben felkapcsolta az összes lámpát.
– Kérsz egy italt? – kérdezte gondolkodás nélkül.

Merlin a tudója, hogy neki tényleg szüksége volt valamire, hogy visszanyerje a lelki egyensúlyát. A férfi válaszát meg sem várva, gondosan átnézte a bár tartalmát. Egy kisebb üveg Lángnyelv whiskyt vett le a polcról éppen akkor, amikor Harry mögé lépett.
– Hiányoztál! – A szelíd hang csillapította Ginny idegességét.

Felsóhajtott, és ellépett a férfi mellől, mielőtt valami ostobaságot művelt volna, például hozzásimul. Amire szüksége volt, az a távolság, és nem pusztán fizikai értelemben. Szabadulni akart a közös emlékektől, a bűntudattól, amelyről persze nem remélhette, hogy valaha is maga mögött tudja hagyni.

Harry azonban még közelebb lépett hozzá, és Ginny már nem bízhatott abban, hogy az életét megőrizheti olyannak, amilyen.

– Ne gyere közelebb! – intette le a férfit, de abban nem volt biztos, hogy a figyelmeztetés neki, vagy inkább önmagának szólt. – Kérlek...

A férfi bezárta a szekrény ajtaját, a nőre nézett, és türelmetlenül beletúrt a sűrű, fekete hajába.
– Rendben – válaszolta. – Adnál valami magyarázatot? Ennyit azért megérdemlek.

Ginny átvágott a helyiségen, és mereven leült az ablak melletti kerek asztalnál lévő székre. Noha Harry félúton megállt, mégis úgy érezte, hogy csapdába esett. Vitára számított kettejük között, mikor a férfi ragaszkodott hozzá, hogy hazavigye, de talán jobb is úgy, ha tisztázzák. Akkor talán neki is esélye lesz a továbblépésre, ami eddig nem sikerült.

Kinézett az ablakon, és mozdulatlanul figyelte a hajlongó fákat, amelyek megadták magukat a szél akaratának. A falevelek a földre hullottak, teljesen elfedve a kíváncsi szemlélődő elől a sárguló fűszálakat. Ősz volt. Az az évszak, amit mindig is szeretett, hiszen csodálatos színekkel festette meg a tájat. Most még sem tudta élvezni az örvénylő színkavalkádot, az őrjöngő szél és a megállíthatatlanul zuhogó eső pedig még inkább a kedvét szegte.

Ezúttal az ősz semmi mást nem jelentett számára, csak az elmúlást. Kényelmesen keresztbe vetette a lábát, összekulcsolta a térdén a kezét, és felnézett a férfira, azt remélve, sikerül higgadtnak tűnnie.

Harry összevonta a szemöldökét, szép zöld szemében a düh és a türelmetlenség szikrái csillogtak. – Nos? – sürgette.

– Mit akarsz hallani, Harry? – kérdezett vissza Ginny. – Tulajdonképpen hálásak lehetünk, amiért nem bonyolítottuk túl a dolgokat.

A férfi homlokán elmélyültek a ráncok.
– Nem volt rá időnk – felelte vádló hangon. – Elmenekültél, remélem, még emlékszel rá.

Ginny tudta, hogy megérdemelte a szemrehányást, mert valóban elmenekült, akár egy rémült gyerek, és inkább a biztonságot választotta.

Harry halkan felsóhajtott, és közelebb lépett a nőhöz, hogy leüljön a mellette lévő székre. – Legalább elköszönhettél volna...

Ginny lassan, egyenletesen lélegzett, azon tűnődve, hogyan tudná megfogalmazni a legegyszerűbben az akkori érzéseit; a szorongást, a bűntudatot, hogy a férfi is megértse, mikor még ő maga sem értette.

– Tudom és sajnálom – felelte végül. – Én... – Fogalma sem róla, hogy mit kellene mondania. Rettenetesen félt. – Féltem – mondta ki hangosan is a gondolatait.

– Mégis mitől? Tőlem? – A férfi szemében fájdalom villant. – Soha nem bántottalak volna. Azt hittem, hogy tudod.

Valóban nem bántott – gondolta Ginny. Legalábbis szándékosan nem, éppen ezért menekült el. Félt attól, hogy nem tudja kézben tartani az eseményeket.

– Régen volt már – mondta halkan.

Harry közelebb hajolt hozzá, és egyenesen a szemébe nézett. A szíve nagyot dobbant, mikor a férfi tekintete egy pillanatra megpihent az ajkán, neki pedig eszébe jutott a tüzes, perzselő csókja, amely akkor éjjel feledtetett vele mindent.

– Amikor ma bementem a szalonba, és megláttalak Ronnal, nem tűnt olyan távolinak a múlt – mosolygott rá halványan Harry.

Ginny beharapta az ajkát, mert el kellett ismernie, hogy neki sem, de bízott benne, hogy ha nem mondja ki hangosan a gondolatait, akkor nem kell foglalkoznia velük. Az önámítást már tökélyre fejlesztette az elmúlt hónapok alatt. Elfordította a tekintetét, és a figyelmét inkább a kint tomboló viharnak szentelte. Hiba volt visszatérnie, határozottan rosszul ítélte meg a helyzetet, mert úgy tűnt, képtelen féken tartani a múlt kísérteteit.

Eltökélten nézett vissza férfira. Nem bánta meg, hogy elment, még akkor sem, ha gyávának látszott miatta. Képtelen volt túltenni magát a bűntudatán, hogy szerette és még mindig szereti Harryt.

– Valójában miről szól ez az egész? – csattant fel csípősen.

– Azért jöttél vissza, hogy lezárhasd a dolgot, hogy aztán továbbléphess? – kérdezett vissza élesen a férfi.

Hogy lehet, hogy Harry mindig olyan jól ismert, amíg Dean szinte sehogy? – töprengett magában Ginny.

A férfi szája lassan mosolyra húzódott, amitől a nő homlokán a ráncok elmélyültek, a szeme pedig résnyire szűkült.
– Min mosolyogsz? – kérdezte. – Ezen a helyzeten nincs semmi vicces.

Harry, ahelyett, hogy válaszolt volna, felállt, kinyújtotta felé a kezét, és lassan talpra segítette. A riadalomtól és valami mástól – talán a vágytól – libabőrös lett a nő bőre, ahogy a férfi a karjaiba zárta. Tiltakozni akart, mégis ösztönösen Harryhez simult, mintha nem is csinált volna ezen kívül semmi egyebet az elmúlt hónapokban. Azt pedig csak ő tudta, hogy minden egyes éjszakán erről álmodott.

***

Harry lassan végigsimított a nő hátán, és szorosan magához ölelte. Kissé megkönnyebbülten fogadta, hogy Ginny nem tolja el magától, hanem a vállára hajtja a fejét, és halkan felsóhajt. A nő illatát belélegezve lehunyta a szemét, és megfogadta, hogy egy pillanatot sem fog elvesztegetni abból a kis időből, amit még együtt tölthetek. Felesleges lett volna a múlton vitatkozni, hiszen bármit is tettek volna, azt egyiküknek sem állt hatalmában megváltoztatni.

Ginny kissé lazított az ölelésen, de épp csak annyira, hogy a tekintetük találkozhasson. – Rettenetesen hiányoztál! – szólalt meg, de a hangja nem volt más, mint elfojtott, töredelmes suttogás.

Harry egyetlen szemrehányó szó nélkül megfogta a kezét, és összekulcsolta az ujjaikat.
– Tudom – válaszolta, és az ajkával megérintette a nő kézfejét. A levegő megtelt feszültséggel, mindketten érezték a kettejüket összekötő misztikus kapcsolatot.

Néhány pillanattal később Ginny váratlanul kiszabadította a kezét, Harry pedig félt, hogy el fog fordulni tőle.

– Korábban már eljutottunk idáig – mondta halkan a nő.
– Most talán rendbe tudjuk hozni a dolgokat – felelte a férfi, miközben a szíve hevesen dobogott.

– Ne tegyünk ígéreteket. – Ginny lassan megrázta a fejét, majd egy másodpercnyi habozás után a két karjával átfonta a férfi nyakát. – Ez nem változtat semmin – mondta, majd az ajkuk forró, szenvedélyes csókban forrt össze.

Harry átkarolta a nő derekát, és szorosan magához ölelte. Nyelvük a régóta elfojtott vad vágy őrült táncában egyesült, testükben lüktetett a szenvedély. Felperzselt minden régi sérelmet, haragot, és hamuvá égette a múlt minden fájdalmát. Abban a pillanatban csak az számított, hogy a karjaiban tarthatta Ginnyt, és talán holnap újra elveszíti, de éjszakára az övé lehetett, és őszinte odaadással csókolta. Sóváran elfogadta mindazt, amit a nő adott neki, de még többre vágyott, ezért lágyan végigsimított a hátán, és a csípőjére téve a kezét, még közelebb húzta magához.

Ginny készségesen átadta magát a pillanatnak, a szenvedély, amelyről azt hitte, mélyen eltemette magában, most elragadta, és képtelen volt védekezni ellene. A férfi felszabadította az elfojtott érzékiségét, túl régóta nem volt már semmi öröm az életében az emlékein kívül. Bármikor, ha a magány elhatalmasodott rajta, annak az éjszakának a képeit idézte fel, amit utoljára együtt töltöttek, magában újra lejátszva mindegy egyes pillanatát, minden rezzenését. Csak az emlékek és a bűntudat maradt neki, és most szinte kételkedett abban, hogy a férfi valóban a karjaiban tartja, Harry azonban valóságos volt, és ő imádkozott azért, hogy a csókjai valóban feledtessék vele a fájdalmat és a bűntudatot, ha csak egy kis időre is.

Sietve megszabadultak a ruháiktól, majd Harry a kanapéra fektette a nőt, és a combjai közé feküdt. Semmi másra nem figyeltek, csak egymásra, a világ szinte megszűnt létezni körülöttük. Hosszan, szenvedélyesen szeretkeztek, ami után hosszú percekig csak egymásba gabalyodva feküdtek, élvezve a kellemes kimerültséget.

Harrynek fogalma sem volt arról, mennyi idő telhetett el, mire újra érzékelni kezdte a valóságot, de mikor Ginny teste idegesen megfeszült, teljesen magához tért. A keze még akkor is remegett, mikor a kezét a nő álla alá simította, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Ginny megrázta a fejét, és felült. Szigorúan összepréselt szája riadalommal töltötte el a férfit. Nem akarta elveszíteni, pedig érezte, hogy újra feltartóztathatatlanul távolodik tőle.

– Valami baj van? – kérdezte megnyugtatónak szánt hangon, és próbált uralkodni magán.

– Igen… – Ginny hangosan kifújta a levegőt, majd az ujjaival végigszántotta a hosszú, vörös haját, aztán megrázta a fejét. – Nem. El kell menned – mondta remegő hangon. – Szeretném, ha elmennél.

Harry meg sem lepődött rajta, hogy a nő újra menekülni akar, de ezúttal nem fogja hagyni. Nem fogja hagyni, mert még nem végeztek egymással, és ideje szembenézniük a valósággal. Lassan felült, és a háta mögé téve egy párnát, kényelmesen a hátradőlt.
– Sehova nem megyek – mondta határozottan. – Most végre elmeséled, hogy mitől félsz!

– Semmitől nem félek – vágta rá azonnal Ginny, pedig tudta, hogy valójában sok mindentől fél. Most például nem bánta volna, ha Harry felöltözik, mert nem várhat el tőle úgy értelmes beszélgetést, ha ő másra sem tud gondolni, mint arra, meneküljön-e, vagy újra szeretkezzen vele.

– Hazudsz – válaszolta a férfi mindentudó tekintettel.

Ginny felkelt mellőle, és egy szó nélkül a fürdőszobába sietett. Belebújt a köntösébe, jó erősen meghúzta az övet a derekán, majd megfordult, és a tükörképére meredt. Ujjaival végiggereblyézte az összekócolódott haját, és elfintorodott, amikor a körmei beleakadtak a gubancokba. Gyengéden megérintette a duzzadt ajkait, kipirult arca pedig eszébe juttatta az iménti szeretkezést.
Elhúzta a száját, majd megfordult, és visszament a nappaliba a férfihoz. Megállt a kanapé lábánál, s remélte, hogy tekintete hűvös és távolságtartó.
– Menj el, Harry! – szólalt meg a tőle telhető legnyugodtabb hangon. – Igazán fantasztikus volt minden, de elfáradtam.

A férfi összefonta a karját a mellkasa előtt, és szigorúan nézett fel rá. – Hagyd ezt abba! Egyszer már elfutottál, és most is megteszel mindent, hogy eltaszíts magadtól. Miért?

– Szerelmeskedtünk. Pompás volt, de ennyi, és most ideje búcsút vennünk. – Ginny csípőre tette a kezét, és élesen nézett vissza rá.
– Ennyi lett volna az egész? – biccentette oldalra a fejét Harry, és türelmesen elmosolyodott.

– Miért kell még jobban megnehezítened? – kérdezett vissza a nő.

– Mert szeretlek. – Harry felkelt a kanapéról, és elindult felé. Erős kezét a vállára tette, Ginny azonban nem volt hajlandó a szemébe nézni. – Mindig is szerettelek – szólalt meg újra a férfi.

– Nem! – ejtette ki halkan a szót a nő, és megcsóválta a fejét, pedig tudta, hogy Harry igazat mondott. – Nem.... – suttogta újra, pedig tudta, hogy Harry akkor is szerette, mikor ő férjhez ment. Soha nem szűnt meg közöttük ez az érzés.

A szája elé kapta a kezét, és elfordult, mikor a könnyek elhomályosították a tekintetét. A lába remegett, vakon a szék felé tapogatózott, és leült rá. Attól félt, hogy a bűntudat teljesen elnyeli. Harry soha nem érthette, hogy miért érzett lelkiismeret-furdalást Dean halála miatt. Sosem csalta meg a férjét, viszont egy másik férfit szeretett, a törvény viszont Deanhez kötötte. Lassan felnézett, és látta, hogy Harry lehajtott fejjel áll előtte.

– Egészen biztosan tudom, hogy te is szeretsz engem – szólalt meg halkan a férfi, kimondva azt, amit neki sosem lett volna bátorsága szavakba önteni, amitől a bűntudata egyre csak nagyobbra nőtt.

– Nem – mondta határozottan, és meglepődött, hogy a torkát fojtogató gombóc ellenére is képes beszélni.

– Nem hiszek neked – felelte élesen a férfi, de türelmesen nézett rá, miközben magára vette a ruháját. – Miért nem vallod be?

– Nem tudom – suttogta a nő.

– Igenis tudod – válaszolta szelíden Harry, miközben megfogta a kezét, és magához rántotta. – Már nincs jegygyűrű az ujjadon.

Ginnyt ismét elfogta a pánik, és tudta, hogy már soha többé nem szabadul a bűntudattól.

***


Harry tudta, hogy Ginny szereti, hiszen gyerekkoruk óta odavolt érte, és ez akkor sem szűnt meg, mikor a nő férjhez ment. Jól emlékezett a háború utáni időszakra, mikor próbálta visszaszerezni, de mire a nagy felfordulásban sikerült beszélnie vele, addigra már igent mondott Deannek. Tudta, hogy akkor elrontotta, mert nem lépett időben, és elhanyagolta a nőt. Fontosabbnak tartotta, hogy elkapják a szökött halálfalókat, helyrehozzák a Roxfortot, és igazából minden más számított akkoriban Ginnyn kívül. Ezerszer megbánta már, hogy akkor nem harcolt érte, de egy pillanatig sem hibáztatta a nőt azért, mert a boldogságot választotta ahelyett, hogy rá várt volna. Évekbe telt, mire rájött, hogy Ginny iránta érzett szerelme nem múlt el. Most valamiért mégis eltaszította magától, és ezt nem értette.

– Jobb, ha elmész. – A nő kibontakozott az öleléséből, és közönyösen megigazította magán a köntösét.

– Tehát ennyi volt? – Harry szívét rémület szorította el, mert nem akarta még egyszer szem elől téveszteni a nőt. Egyszer már elkövette azt a hibát, hogy elengedte, és arra még a háború sem volt mentség.

– Igen – vonta meg lazán a karcsú vállát Ginny, de továbbra sem nézett a férfira.

Hangjának ridegsége szinte megdermesztette Harryt, félt, hogy talán az utolsó esélye úszott el az imént. A harag vörös köde elsöpörte a korábbi pánikot.
– Fenéket! – fakadt ki váratlanul. – Nem foglak újra elveszíteni!

– Nem vagyok a tiéd, hogy elveszíthess! – vonta föl a szemöldökét a nő, azonban nem várta meg, hogy a férfi reagáljon. – Egyszerűen csak menj el. Köztünk vége van mindennek – tette hozzá csendesen. – A szeretetedért olyan árat kellett fizetnem, amit már nem bírok elviselni.

Harry kétségbeesetten lerogyott a kanapé szélére, Ginnyre meredt, és igyekezett megérteni, hogy mit akar mondani. Legalább tucatnyi jelenetet idézett fel magában, ám egyetlenegy olyanra sem emlékezett, amikor szándékosan megbántotta volna a nőt. Igaz, hogy ő volt az, aki annak idején elhagyta, de azt már ezerszer megbeszélték Ginnyvel. Türelmetlenül beletúrt a hajába, majd megmasszírozta a halántékát.

– Ginny – szólalt meg halkan, lassan, óvatosan megválogatva minden szavát, amikor egy képtelen gondolat ütött szöget a fejébe. – Dean nem azért halt meg, mert mi szeretjük egymást.
A nő kitörölte a szeméből a könnyeket, majd mikor Harry felállt, és odament hozzá, nagyot sóhajtott. A férfi megfogta a kezét, és olyan szorosan tartotta, mintha soha többé nem is akarná elengedni. – Nem tettél semmi rosszat, és nem a te hibád, ami vele történt.

– Jobban is szerethettem volna. – Ginny hangja megremegett, és Harry úgy érezte, mintha tőrt forgatnának a szívében. – Szerettem – folytatta a nő, és egy újabb könnycsepp indult el az arcán –, de ez nem volt elég, és ezt ő is tudta. Tudta, hogy mindig is beléd voltam szerelmes, de nem váltam el, mert azt akartam, hogy a házasságunk működjön. – Felnézett a zöld szempárba, és vigaszt keresve még jobban megszorította a férfi kezét. – Tényleg megpróbáltam, de egy idő után azt kívántam, hogy Dean tűnjön el az életemből, hogy mi ketten újra együtt lehessünk – hajtotta le a fejét, és a szája széle remegett az elfojtott sírástól.

– Ginny! – suttogta Harry, és a karjába vonta a nőt. – Nem a te hibád, ami történt. Bárkivel előfordulhatott volna, nem bűn, hogy egyszerűen csak boldog akartál lenni.

A nő a férfi nyaka köré fonta a karjait, és szorosan magához ölelte. – Egyszerű az egész, tudom… csak én bonyolítottam túl – mondta, és megpróbált mosolyogni. – Szeretlek. Mindig is szerettelek.

– Erre magam is rájöttem – válaszolta kedvesen Harry, és végtelenül gyengéden megcsókolta.

Néhány órával később, mikor már túl voltak mindenen, és Ginny kimerülten feküdt a férfi karjában, az jutott eszébe, hogy a szerelem idővel valóban képes begyógyítani minden sebet. Arra gondolt, hogy ezután minden éjjel Harry erős, biztonságot jelentő karjában fog elaludni, és ez szinte földöntúli boldogsággal töltötte el.


VÉGE




Szavazás

Arra szeretnénk megkérni titeket, hogy a pontokhoz fűzzetek hozzá egy néhány mondatos indoklást is, hogy az írók is tudják, miért kapták éppen az adott pontszámot. Köszönjük!

A nevetek mellé írjátok oda zárójelbe az oldal nevét /pl. (Merengő, Továbbvilág, FF-net stb.)/, ahol regisztrálva vagytok. Legalább 1 hónapos regisztráció szükséges az általatok megadott fanfiction oldalon ahhoz, hogy a szavazat érvényes legyen!

Minden kategóriában maximálisan 5 pont adhattok.
Az adható legkevesebb pontszám az 1 pont, a legmagasabb pedig az 5 pont, de fél pontokat is használhattok. pl: 3,5 pont


A Szavazásról bővebben itt olvashatsz
Segítségként mellékeljük az Útmutatót is. Itt megtalálhatod a kulcsfelhasználással kapcsolatos alapkövetlényeinket.


Emlékeztetőül mellékeljük az író által választott kulcs-csomag részleteit, a titkos kulcsát, és a szereplőpárosát. 
Florean Fortescue Fagylaltszalon, Ősz, Ezüst csat, Imperio, „A fej gyönge percei a szív legszebb órái.”(Móra Ferenc), Titkos kulcs: Emlékezetkiesés Szereplőpáros: Ginny Weasley - Harry Potter



*Stílus:
*Kulcsok felhasználása:

- helyszín:
- évszak:
- tárgy:
- varázsige:
- idézet:
- titkos kulcs:
*Cselekmény:
*Választott Szereplőpáros:
*Szubjektív vélemény:


19 megjegyzés:

  1. Szia Kedves Író!

    *Stílus: Én nagyon nem szeretem a könnyed műfajt az írásban, de a történeted gördülékeny volt, olvastatta magát, így nálad nem éreztem úgy, hogy ez a könnyedség hátrány lett volna. A leírásaid szépek voltak, különösen az őszi rész, a párbeszédek sem vitték el az erőltetett irányba a sztorit, szerkezetileg szintúgy rendben volt. Szépen írsz, aki szereti a fluff írásokat, annak biztos kispárna-szorongatós, olvadozós, teli képpel vigyorgós élményben lesz része :) 5 pont

    *Kulcsok felhasználása:

    - helyszín: Elég hangsúlyos szerepet kapott a történet szempontjából. Harry gondolatait és érzelmeit, na meg eleve az előzményeket itt tártad elénk, ami a későbbi cselekményt előrelendítette. Tudom, erre bárhol sor kerülhetett volna, de szerintem teljesen rendben volt így. 5 pont

    - évszak: Erre fentebb már utaltam, hogy szépen használtad fel. Egyrészt maga a konkrét leírás, másfelől pedig az elvont értelme is passzolt a történetbe (Ginny érzelemvilága Dean elvesztése után). 5 pont

    - tárgy: Aranyos volt a felhasználás, de különösebb funkciója nem volt azon kívül, hogy Ginny haját kordában tartsa. Elsiklottam felette, jó lett volna valamiféle mélységet belecsempészni, mert így a kreativitás nem tudott eléggé megcsillanni (az útmutatóban pedig világosan le van írva, hogy ez lenne a dolog lényege). 2 pont

    - varázsige: Maga a felhasználása tetszett, hogy Dean-t az Imperius átokkal kényszerítették kvázi árulásra, de a szabályzatnak nem felelt meg; egyszer használtad, és nem is a varázsigét, hanem a megnevezését. 1 pont

    - idézet: Ez viszont teljességgel betalált, végig uralta a történetedet. Hiába szerette Ginny Harryt, a fejében az az átkozott húsból gyúrt labda végig azt ordította: nem szabad. Aztán megtört, elgyengült – és pár pillanatra milyen boldog lett tőle ennek a makacs agynak a szíve. Abszolút jól használtad fel. 5 pont

    - titkos kulcs: Ez szintén tetszett, főleg, hogy Ginny átmeneti amnéziája nem sablonos, vagy készen kapott megoldás volt, hanem valamiféle furcsaság, ami a HP univerzumtól kicsit szokatlan. Mugli bomba. Király :D 5 pont

    *Cselekmény: Az első szó, ami eszembe jutott ezzel kapcsolatban, az az aranyos volt. Két tépelődő lélek, akik elvileg szeretik egymást, de egyszer az egyik, máskor a másik szabotálja a kapcsolatuk sikerét. Először Harry, mert fontosabb neki a munka, aztán Ginny, mert bűntudata van. Ez a külső szemlélőnek egyszerű (lélekben összetett és nehéz) konfliktus áll a középpontban, amihez szépen, érthetően hozzáépítetted a magyarázatot, és végül feloldottad ezt a se veled, se nélküled állapotot. Jó volt. 5 pont

    *Választott Szereplőpáros: Ginnyt még mindig meg tudnám fojtani egy kanál vízben. Egy miniatűr, Barbie-baba kanálnyi vízben. Egyáltalán nem lett OOC, ez a karakter ilyen; egy ostoba, egomán liba, aki magától az erdőt sem látja. Azt hiszem, a legtöbb lány boldogan omlana a gyerekkori szerelme karjaiba, ha az olyan sokáig küzdene érte, mint ahogy tette azt Harry. Ginny nem, Ginny elküldi a szex után, Ginny nyafog egy kicsit, Ginny végül megtörik. Megtört az már a köszönésnél is, de húzni kell az időt – nyilván. Na, nem is idegesítem magam, a karaktert jól hoztad, az meg, hogy ő ilyen, hát ez van. Harry viszont éppen ezért volt nekem kicsit furcsa az OOC ellenére is, hogy ennyire kapar érte. De aztán átgondolva a történetet: megesik, hogy a lila köd évekre elhomályosítja az embert, állítólag ezt hívják szerelemnek :D Én elhittem, hogy Harry tényleg ennyire szereti, jól hoztad őt is. 5 pont

    *Szubjektív vélemény: Ahogy fentebb már írtam, nem szeretem a romantikus, minden jó, ha a vége jó történeteket, de a te történeted végig lekötötte a figyelmemet, nem álltam fel az olvasása közben és mentem ki kávézni meg ezer más dolgot tenni, szóval mondhatom, hogy majdnem tetszett. (Bocsánat, tőlem ez nagy szó, az angst műfajban vagyok bennfentes és rajongó.) 4 pont

    Örülök, hogy olvashattalak! :)

    Zajec (Merengőn is)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zajec!

      Nem nagyon vagyok otthon a válaszolgatásokban, de köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, hogy a stílusától függetlenül mégis lekötött, még ha nem is szerettél bele. :)

      Köszi: Endra

      Törlés
  2. Kedves Író!

    *Stílus: Szépen, gördülékenyen fogalmazol, az egész történet olvastatta magát. 5 pont

    *Kulcsok felhasználása: 3. csomag
    - helyszín: A helyszínt ügyesen helyezted a történetbe, fontos szerepet kapott, még akkor is, ha nem ott zajlott a történet egésze. 5 pont

    - évszak: Ha nem emelted volna ki a történetben azt, hogy ősz volt, akkor is lehetett volna tudni, hogy melyik évszakról van szó, annyira szépen írtad le, hogy szinte láttam magam előtt a tájat a maga borongós hangulatával, csodás színeivel a földet takaró színes takaróival. 5 pont

    - tárgy: Egy kicsit többet szerepelhetett volna a történetben, kevésnek érzem, hogy csupán egyszer lett megemlítve, ez olyan hatást keltett bennem, hogy a csat csak egy kiegészítő, a ruhája és ékszerei mellett ez is meg lett említve. 3,5 pont

    - varázsige: Ügyesen lett felhasználva. Kíváncsi voltam, hogy miként fog szerepelni a történetben és igazán tetszett, ahogy az is, hogy kapcsolódik a titkos kulcsodhoz is. 5 pont

    - idézet: Őszintén bevallom, itt gondban vagyok. Arra tudok gondolni, hogy az idézetet átvitt értelemben használtad fel, még pedig a gyötrődés és a vágy közötti ingadozás megelevenítésével. 3,5 pont

    - titkos kulcs: Mikor megláttam a titkos kulcsod érdeklődve vártam, hogy ki és miért esik át egy emlékezetkiesésen, és meglepődtem. Igazán ügyesen illesztetted bele a történetbe. Arra számítottam, hogy majd Harry lesz az, aki elveszíti az emlékezetét és emiatt megy máshoz Ginny, hogy emiatt érzi úgy, hogy nem lehet boldog és van bűntudata, de nem ez történet és ez meglepett. 5 pont

    *Cselekmény: A történet tetszett, megragadott az a fájdalom és vívódás, amit ez a két ember élt át és bár merőben szokatlan, ahogy Ginny viselkedett ebben a történetben engem pont emiatt fogott meg. Vannak benne kisebb hibák és persze voltak benne részek, amiket jobban ki lehetett volna fejteni, de lényegében maga a történet szépen felépített, igazán drámai hangvételű mégis boldog véget sejtető lett. 4 pont

    *Választott Szereplőpáros: Érdekes volt ezt a hagyományos párosítást így olvasni. Kicsit fura volt nekem őket így látni, de ez nem okozott gondot. 4,5 pont

    *Szubjektív vélemény: Bevallom, nem szeretem ezt a párost, de ez a történet olvastatta magát. Őszintén nem erre számítottam. Meglepett, hogy Ginny ennyire tartotta magát ahhoz, hogy nem akar Harryvel lenni és nem értettem, hogy miért. Azt gondoltam, hogy talán Harry tett valamit, amivel annyira megbántotta őt, hogy nem hisz vagy nem tud hinni abban, hogy a férfi még mindig szerelmes belé. Időnként úgy éreztem, hogy egy kicsit talán túlzásba is esik, mert számomra valahogy fura ilyennek látni egy olyan személyt, aki már gyerekként is szerelmes volt a fiúba. Az emlékekből nem tudtam kivenni, hogy mivel bánthatta meg akaratlanul a lányt, hogy az hozzámenjen Deanhez és ennyire távolságtartó legyen Harryvel szemben, főleg ha még mindig szereti. Talán úgy érezte elhanyagolják, nem törődnek vele, Harry veszélyes életet él és ő inkább a biztonságos életet választotta, de ha jól értettem, akkor Dean volt az oka annak, hogy az információk kiszivárogtak és mikor kiderült már késő volt és nem tudták megakadályozni a halálát. Csak sejteni lehet, hogy mi volt a háttérben, hiszen még azt sem tudjuk, hogy mi volt Dean munkája. Harry viszont kitartó volt és úgy gondolta, hogy ha nem is lehet közöttük már semmi, akkor legalább az igazat tudja meg, hiszen úgy tűnik, hogy ő maga sem érti. Ez a vívódás a két fél között igazán drámai volt, elmondhatom, hogy szerencsés ez a lány, hogy ennyire szeretik, mert talán megtalálhatja mégis csak azt a boldogságot, amire vágyik, és amiről úgy gondolta, hogy nem érdemli meg. Összességében tetszett a történet. 4,5 pont

    Joy (zsűritag)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Joy!

      Örülök, hogy a hibái ellenére is tetszett. Nem így terveztem eredetileg a cselekményt, emiatt maradtak benne logikai gubancok, de majd igyekszem átrágni magam rajtuk, hogy jobban kifejtsem azokat a részeket, amik nem lettek olyan jól kidolgozva.

      Köszönöm a szép pontokat!
      Endra

      Törlés
  3. Kedves Író!

    *Stílus: 2 pont
    A stílus egészében véve is klisés, vannak nyelvtani és fogalmazási problémák. A karakterek furán fejezik ki magukat, ami betudható OOC-nek, az viszont nem, hogy a gesztusaik is furcsán, sokszor értelmetlenül, sután és indokolatlanul vannak kifejtve.
    *Kulcsok felhasználása: 3. csomag
    - helyszín: 2 pont
    Indokolatlan volt az egész, miért pont ott történik, egyáltalán mi történik és miért? Jó dolog a késleltetés, de csak ha van értelme.
    - évszak: 3 pont
    Egész aranyosan lett leírva az ősz.
    - tárgy: 4 pont
    Aránylag korrekten lett beleírva, elvégre egy csattal nem sok mindent lehet kezdeni, mondanánk. Ugyanakkor annyi mindent lehetne kezdeni a csattal! Tök érdekes kulcs, szép is meg minden. Történhetett volna vele valami izgalmas.
    - varázsige: 2 pont
    Egyáltalán nem is történt vele semmi. Meg lett említve, mint távoli, homályos emlék. És akkor mi van? A sztori amúgy sem tiszta, ez sem segített rajta.
    - idézet: 5 pont
    Mivel maga az idézet is klisé volt, a felhasználása teljesen kielégítőnek tűnik a számomra.
    - titkos kulcs: 2 pont
    Teljesen indokolatlan, nem volt szerepe. Vagy ha volt, az nem jött át.
    *Cselekmény: 3 pont
    Lehetett volna jó. A megtört nő meg az örök szerelem és egyáltalán ez a szenvedéses szenvedély egészen hasznos lehetett volna, ha nem folyton ugyanazt ismételgetik a szereplők. Amúgy sem értem, hogy Ginny miért ment hozzá bárki máshoz, amikor Harrybe volt szerelmes, de a karakterek butaságáért nem vonhatom felelősségre a szerzőt. A vége hirtelen volt és fura, elvégre ezeket a köröket már legalább kétszer átfutották, de harmadszorra csodák csodájára mindenki megértődik, minden elrendeződik és mindenki nagyon boldog lesz. De akkor már lehetett volna az első körben is, nem?
    *Választott Szereplőpáros: 3 pont
    Aranyos páros, és habár canon volta miatt elég lerágott, ez a Dean-szál a beteljesületlen szerelemmel egészen érdekessé tehette volna. Nehéz sablonos párosról eredeti ficet írni sajnos a mai világban.
    *Szubjektív vélemény: 1 pont
    Sajnos nekem nem tetszett. Rém klisés volt, sablonos és a fantázia habár lett volna benne, mégsem teljesedett ki. Ez a történet tényleg jó lehetett volna. Őszintén szólva annyira nem kedvelem a párost, de egy percig se gondolja senki, hogy emiatt húzom le. Egyszerűen csak pórias a fogalmazás, a késleltetés nem sikerült, a szókapcsolatok néhol értelmetlenek, a megjelenített képek indokolatlanok, a sztori egészében véve érthetetlen.

    Sorrow (zsűritag)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Sorrow!
      Bevallom, a te véleményed volt az egyetlen, amellyel nem értettem egyet. Egyrészt a stílus, amiben megírtad. Egyszerűen már az első olvasás után a szőr felállt tőle a hátamon, és nem azért, mert nem bírom a negatív kritikát. Elfogadom, hogy mindenkinek más tetszik, más a véleménye. Nekem sem tetszett úgy ez az írásom, ahogy azt elvártam, de azt nem hiszem, hogy annyira vacak lett volna a stílus, ahogy azt te beállítottad. Pláne úgy, hogy olvastan a többi történethez írt kritikának nem nevezhető valamiket is. Nem az én posztom ezt megítélni, de egy zsűritagtól többet várna az ember, ahogy azt megtette a többi zsűritag is.

      Üdv: Endra

      Törlés
  4. Kedves Író!

    Először is szeretném megköszönni , hogy olvashattam a történetedet. :) Nagyon vártam, hogy végre megkezdődjön a feltöltés, és jöhessek olvasni, valamint a történeted leírása is megragadta a figyelmemet, a választott kulcscsomag pedig az egyik kedvencem volt.
    Összességében elmondható, hogy nagy reménnyel fogtam bele az olvasásba, s nagyon szépen indítottad el magát a novellát, felkaptam a fejemet arra, hogy Ginny Deannel házasodott össze, mert szeretem az új dolgokat. Valahogy örültem annak, hogy nem egy rózsaszín cukormázas történetet kaptam, bár tudom, hogy milyen kihívásról van szó, és ennek fényében is jöttem olvasni.
    Vissza is kanyarodok magához a történethez, sok minden nem történt benne, az akció helyett sokkal inkább az érzésekre próbáltál hangsúlyt fektetni, de szerintem kicsit túlságosan átbillent a mérleg nyelve, néhány dolog nem volt érthető, más meg túl gyorsan történt. Például rögtön az elején felmerült bennem a kérdés, hogy Harrynek miért csupán két napja van arra, hogy meggyőzze a lányt, s hiába vártam a választ, nem találtam meg a későbbiek folyamán sem. Furcsa volt például az is, hogy Ginny fél Harrytől, mégis hagyja, hogy elkísérje, valahogy lógott a levegőben, nem volt kellőképpen kifejtve a kettőjük közötti konfliktus, s annyira megalapozottnak sem találtam.
    A részletes leírások valahogy számomra erőteljesebbé tették azt, hogy két valóban felnőtt, sokat megélt emberről van szó, s nem két diákról, ezt szoktam hiányolni sok írásból. Sokszor cselekedettel, szavakkal, gondolatokkal próbálja az író elhitetni az olvasójával, hogy a szereplői felnőttek, de valahogy az apró részletek is fontosak. Valahogy a tini Ginnyn nem tudtam volna elképzelni a gyöngysort, Rowling világában nem jellemezte őt az általad emlegetett hűvös elegancia. Harry sem épp egy néha gyámolításra szoruló kamasz képét keltette bennem, látszott, hogy évek álltak mögöttük.
    Végig arra voltam kíváncsi, hogy vajon mi sodorta Ginnyt más karjaiba, hümmögtem is néhányat a válaszon. Tetszett, hogy Harryt nem állítottad be úgymond szentnek, hogy tudott más nőre is gondolni, és az is bejött, hogy úgymond kihasználta Ginny helyzetét a baleset után. Hozzáadtál a személyiségükhöz valami pluszt, amit lehet, hogy OOC, de számomra pluszpont.
    Nekem a történet vége túl hirtelen volt, nem igazán tudtam első olvasatra követni, néhány dolog hirtelen követte egymást, nem igazán dolgoztad ki a konfliktus megoldását, nem volt meg az a nagy beszélgetés, amire az elején vártam, főleg, hogy miután Harry annyiszor kihangsúlyozta, hogy azt el akarja érni.
    A végével kapcsolatban volt más negatív érzésem is, nekem Ginny ott kicsit ismét kislány lett, aki nem igazán tudja, mit akar, aki elhitte, hogy a férje halálához köze lehet titkolt vágyai, kívánságai, vagy éppen a gondolatai miatt. Harry tudta, ő határozott is volt, és örültem, hogy nem hagyja, hogy tovább folytatódjon a macska-egér játék, bár meg kellett hagyni, hogy néhol rámenős volt. :P Sebaj, azt még elbírta a történet.
    Akkor rátérnék a kulcsokra és a pontokra:

    Kulcsok felhasználása:
    helyszín – 4
    évszak – 4
    tárgy – 1 –A végén futtatnom kellett egy keresést, hogy szerepelt-e a történetben egyáltalán.
    varázsige – 5
    idézet – 2 – Nem jött annyira át.
    titkos kulcs - 5

    (folytatás a következő kommentben)

    Subrosa (merengő)

    VálaszTörlés
  5. Stílus: 4
    A fentebb már kifejtésre került dolgok miatt nekem eléggé ingadozó a történet stílusa, viszont a helyesírás, megszerkesztettség, tagoltság a helyén volt.

    Választott szereplőpáros: 4
    Itt kicsit bajban voltam, nagyon tetszett az általad leírt Harry, Ginnyvel viszont voltak problémáim, ahogy a történet haladt előre. Végül úgy döntöttem, hogy Harrydre ötöst adnék, Ginnydre hármast, így vontam egy átlagot.

    Cselekmény: 4
    Szigorúan vett cselekménye nem volt túl nagy hangvételű, ami nem lett volna akkora gond, viszont ahogy már írtam, voltak problémáim, néhol jobban meg kellett volna magyaráznod egy-két dolgot.

    Szubjektív vélemény: 3,5
    Itt volt a legnehezebb dönteni talán. Azt hiszem, túl nagy elvárásokkal ugrottam úgymond neki a történetnek és néhány dolog nem nyerte el tetszésemet, maradtak bennem megválaszolatlan kérdések. Viszont egy csomó dolog is tetszett.

    Remélem, nem sikerültek túl szigorúra a szavaim. Élveztem a történetet, kikapcsolt és az olvasásnak ez a lényege. Köszönöm még egyszer, hogy olvashattam. Sok sikert kívánok a versenyen.

    Üdv,
    Subrosa (merengő)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Subrosa!

      Először is köszönöm a pontokat és a kritikát! A Harryt érintő kérdésedben én vagyok a ludas, mert feltöltéskor vettem észre, hogy nem a végleges változatot adtam le. :/ Ha feltöltöm máshova, ott kiderül, hogy miért csak két napja volt Harrynek. A vége szerintem is gyors lett, de néhány dolog miatt hamarabb kellett leadnom, így tényleg összecsapott. Ezen majd javítok. :)

      Köszönöm még egyszer!
      Endra

      Törlés
  6. Kedves Író!

    Stílus: 5 pont

    A stílus rendben volt, nem voltak barokkos körmondataid, vagy felesleges tőmondataid. Az egész történet olvastatta magát, ezzel nem volt gondom.
    Kulcsok felhasználása: 3. csomag
    - helyszín: 3 pont
    Nem éreztem igazán hangsúlyosnak, viszont jelen volt.

    - évszak: 3 pont
    Én nagyobb figyelmet fordítottam volna az évszak kulcsra is a helyszín mellett.

    - tárgy: 4 pont
    Maradt bennem hiányérzet, mégsem akkora, mint az előző kettőnél, bár kreatívabb megoldásra vágytam volna.

    - varázsige: 2 pont
    Itt vagyok a legkevésbé elégedett, és picit bizonytalan is vagyok, hogy jól gondolom-e, de szerintem az, hogy csak így megemlítetted az édeskevés. Szerintem jobban kellett volna súlyozni a varázsige kulcsot, és fel kellett volna használnod, nem pusztán csak egyszer megemlíteni.

    - idézet: 5 pont
    Jelen volt, volt súlya, számomra az idézet szépen visszaköszönt.
    - titkos kulcs: 5 pont
    Elegendő mennyiségben volt jelen, nem ment a többi kulcs rovására a felhasználása.

    Cselekmény: 2 pont
    Számomra kicsit üres volt az egész, mert bár mély érzelmekről volt szó benne, mégsem sikerült átérezhetően írnod ezekről az érzelmekről, valahogy nem érintett meg a fájdalmuk, a vívódásuk. A cselekmény kevés volt, igazán nem történt semmi a szenvelgésen, a szexen és az egymásra találáson kívül. Sokkal mélyebb, bővebb kifejtésre vágytam volna, valahogy túl gyorsan történt az a kevés dolog, ami történt.

    Választott szereplőpáros: 3 pont
    Kicsit sem kedvelem a párost, ennek ellenére most tetszettek. Ginny még mindig jobban illik Harryhez, mint Deanhez, viszont itt is el kell mondanom, hiányérzetem maradt a karakterekkel kapcsolatban, nem lettek tökéletesen kibontva.

    Szubjektív vélemény: 1 pont
    Elolvastam, mert vállaltam a zsűrizést, viszont ez tipikusan az a történet, amit a páros és a leírás miatt más esetben nem nyitnék meg. Túl gyors volt, nem merültünk alá a karakterekben, felületesen voltak megírva. Nem volt igazán pörgős a számomra a cselekmény sem, eseménytelen volt, borítékolható végkifejlettel.

    Köszönöm!
    Passion (zsűritag)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kyra!
      Be kell valljam, te leptél meg a legjobban, mert valamiért mindenkire gondoltam, csak rád nem :).

      Először is köszönöm a véleményed, tudod, hogy mindig nagyon adok a szavadra. Ez a mű tényleg nem lett olyan, mint szerettem volna, de legalább kipróbáltam magam ebben is. Az viszont biztos, hogy megmaradok a slash mellett, ami talán jobban is megy, mint ez a műfaj. :d A varázsigés kulcshoz csak annyit írnék, hogy utólag kérdeztem rá én is, és nem kellett konkrétan a varázsigét használni, de ettől függetlenül tudom, hogy így is kevés volt.

      Még egyszer köszi. :)
      Puszi: Endra

      Törlés
  7. Szia!

    Elég ambivalens érzéseim vannak az írásoddal kapcsolatban, a kihívást szerintem aránylag jól teljesítetted, de a történet egészével kapcsolatban vannak fenntartásaim.

    Stílus: 3 pont
    Látszik, hogy sokat foglalkoztál a történettel, gondosan megválogattad a szavaidat, azonban sokszor kevesebb több lett volna. Bizonyos részeken az egyébként érzékletes, szép leírások tömör giccsbe csúsztak át, pl. "Nyelvük a régóta elfojtott vad vágy őrült táncában egyesült, testükben lüktetett a szenvedély. Felperzselt minden régi sérelmet, haragot, és hamuvá égette a múlt minden fájdalmát." Ez nekem már nagyon sok volt, ráadásul néhol viszont félszavakkal letudtál bizonyos részeket ("mikor már túl voltak mindenen"), így elég nagy volt a kontraszt. Egyébként gördülékeny, könnyen olvasható írás volt.

    Kulcsok felhasználása:
    - helyszín: Szerintem a szabályoknak megfelelően felhasználtad a helyszínt, az is jó volt, hogy a gyerekkoruk hangsúlyt kapott a történetben, így a fagylaltszalon a cselekményre is reflektált, nemcsak mint találkozási pont jelent meg. 5 pont

    - évszak: Ősz volt, ez tény, de nem volt kifejezetten hangsúlyos, hiányoltam valamit, amivel több lett volna az időjárás-jelentésnél az évszak bemutatása, pl. a szereplők reflexióját vagy valami. 3 pont

    - tárgy: A pontozási útmutató szerint az ezüst csatnak jelentősége kellett volna legyen a történet szempontjából, nálad azonban szigorúan véve meg sem jelent -- az ezüstszínű csat nem ugyanaz, mint az ezüstcsat. Ráadásul a klasszikus funkcióján kívül nem nagyon volt szerepe, szerintem meglehetősen erőltetett lenne ráfogni, hogy ez szimbolizálja Ginny tisztánlátási kísérletét az élet útvesztőjében azáltal, hogy nem engedi a szemébe hullani a haját. Ráadásul HP szimbolikában se tudok mit kezdeni vele, az ezüst a Mardekár színe, ők viszont be se köszöntek ebben a történetbe. Kritérium volt, hogy megragadja az olvasó figyelmét, ha nem keresem, nekem fel se tűnik. 1 pont

    - varázsige: Impero volt a kulcs, nem Imperius, és az Imperius is csak egyszer szerepelt, nem kétszer. 1 pont (0,5-ről javítva a szabályzat fényében)

    - idézet: Abszolút illeszkedett a történethez, átszőtte az egészet, szerintem remekül felhasználtad, ehhez szívből gratulálok :-) 5 pont

    - titkos kulcs: Jó volt, benne volt, nem uralta el a történetet, viszont teljesen belesimult a cselekménybe, pont ahogy a szabályzat kérte. 5 pont

    VálaszTörlés
  8. Part 2:

    Cselekmény: Hát itt vagyok bajban. Az egész történettel az volt a gondom, hogy egy hatalmasra felfújt lufinak éreztem a cselekményét -- volt valami, mindenki szenved, bűntudat így, szexuális vágyak úgy, aztán beszélgetünk és szeretkezünk egy kicsit, és minden máris tök jó.
    Két fő problémám van: az egyik, hogy nem igazán értem, hogy a bűntudatot miért a szexuális vággyal állítottad szembe. Persze, Ginny és Harry szerelmesek is voltak nálad a történetben, de az írást a bűntudat mellett alapvetően a fizikai vágyra hegyezted ki, és arra már nincsen magyarázat, hogy miért. Nagyon durva volt a váltás a lelki és a testi sík között, nekem végig hiányzott a kapocs, hogy ha Ginnynek a bűntudat a legnagyobb baja, akkor miért nem azon akad fenn, hogy milyen érzelmei vannak Harry iránt, és miért azon problémázik, hogy megérintse-e.
    A másik gondom a lezárás: hatalmas testi-lelki problémák kerültek felvetésre, a gyásztól a szerelmen keresztül az árulásig minden volt, erre az a vége, hogy ja, a karjában feküdt, akkor már minden jó -- addigi mardosó bűntudat huss, kétségek dettó, és kit érdekel Dean emléke, ha egyszer ott van Harry. Nem sikerült elhitetned velem, hogy Ginnyben olyan lelki folyamatok mentek végbe, amik indokolják ezt a nagy változást. Nyilván korábban is hallotta már, hogy nem ő felelős Dean haláláért. 2,5 pont

    Választott Szereplőpáros: Kétségtelenül róluk szólt. Ginny lelki válságának az egyik felét nem igazán értem, de ezt már fenn leírtam. Harry kifejezetten jól sikerült, el tudom képzelni, hogy aurorként dolgozik, és felnőttként is vannak rajongói, ahogy azt is, hogy a jó ügyet a magánélete elé helyezi a háború után is, ugyanakkor az a mozzanat belőle nálam kimaradt, hogy mi tette őt ennyire magabiztossá. 3,5 pont

    Szubjektív vélemény: A szubjektív véleményem az, hogy a történet hatásvadász kliségyűjteményhez áll a legközelebb. Lehet, hogy a nagy szavak miatt, lehet, hogy a hirtelen lezárás vagy a nagyon összefoglalószerű bevezetés, esetleg amiatt, hogy az első felében azt hittem, egy erotikus jelenet megírása miatt készült az egész történet, aztán az erotikus jelenetet se kaptam meg, de nekem nem adott sokat a történet. Úgy értem, ilyen írásoknál arra vagyok szoicalizálva, hogy ha más nem, akkor jó zaftos szex, erre nem :-( Ezzel együtt látszik, hogy sokat foglalkoztál a történettel. 2,5 pont

    Remélem, nem bántottalak meg a véleményemmel :-)
    Sok sikert kívánok,
    Tigi (Merengő)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tigi!

      Köszönöm, hogy elolvastad és véleményedet is
      Nem ez lett volna az eredeti történetem, mert közbejött valami, így az lehet az oka a hiányosságnak, hogy pár nap alatt írtam meg. Jóval a többiek előtt leadtam, és mikor kiderült, hogy még kaptak közel három hetet, szívtam is a fogamat, hogy javítsak-e rajta, de mégis a nem mellett döntöttem. A hiányosságok, amire rávilágítottál, a hasznomra lesznek, és igyekszem majd úgy feljavítani, hogy jó legyen.

      Köszönöm.
      Endra.

      Törlés
  9. Kedves Író!
    Először is, hadd köszönjem meg, hogy megírtad a történeted, és ezzel színesítetted a kihívást :))

    *Stílus: 5 pont
    Kellően romantikus és drámai volt a történet, szépen írsz, kifejezően.
    (Egy pár helyen maradt elírás, és pláne szóismétlés, nézd át még egy bétával!)

    *Kulcsok felhasználása:

    - helyszín: 3 pont.
    „Ne csak egyetlen mondattal intézd el a dolgot, legyen jelentősége a jelenetben az adott helyszínnek.”
    Én ezt itt hiányolom, mert nem érzem, hogy bárhol máshol nem lehetett volna megtartani egy emlékezést, pláne egy cukrászda olyan fura helyszín temetés után.

    - évszak :3 pont
    Egyértelműen kevés, hiába a leírás, nem értem, hogyan lett szemerkélő esőből tomboló vihar, minek is, hacsak nem hatásvadászatból.

    - tárgy: 3 pont
    Picit fura, hogy ilyen egyszerűen elintézed, lévén az útmutató külön kiemelte a kreatív felhasználást, „A tárgy esetében elvárjuk, hogy legyen valami jelentősége a történeted szempontjából.” Én itt nem igazán érzek semmi jelentőséget. (Talán, ha úgy írod, hogy egykor Harry adta neki a csatot, és most az van a hajában, na, úgy!)

    - varázsige: 3 pont
    Nem ismétlem meg az előttem kritizálókat, hát itt egyértelmű az elírás, ráadásul kétszer kellett volna szerepelnie a varázsigének.

    - idézet: 3 pont
    Az átvitt értelmet érzem a műveden, de annak használata (sajnos, ezt tapasztalatból mondom neked) hihetetlenül nagy lutri. Vagy bejön az olvasóknak, vagy nem.

    - titkos kulcs: 4 pont
    Ez egy kissé klisé, hogy robbanás után emlékezetkiesés, de alapvetően jól illik Ginny-Harry kapcsolatba.

    *Cselekmény:
    Itt én is bajban leszek, mégpedig nem azért, mert túl gyors az egész, vagy, mert kiszámítható (amúgy igen); hanem azért, mert az én első kérdésem az volt Ettihez, hogy akkor most hány évesek is a szereplők. Ha Ginny egy évvel a háború után ment férjhez, akkor alig húsz évesen özvegyült meg, úgy gondolod? Mert valahogy nekem kicsit zavaros ez az idővonal… és sajnos emiatt nem elég hiteles a nő/férfi szó használata; vagy az ilyen mondatok: „a nő az évek előrehaladtával csak egyre szebb lett.”
    Bevallom neked azt is, hogy első olvasásra nem értettem, hogy kinek a lakásában kötöttek ki, bár azt most harmadszorra sem, hogy Harry mitől viselkedik olyan otthonosan.
    Legyen itt is 3 pont.

    *Választott Szereplőpáros: 5 pont
    Nem szeretem a canont, de hihető volt, hogy újra egymásra találnak, nem tudják elfelejteni egymást : )

    *Szubjektív vélemény:
    Előre is elnézést kérek, én is csatlakozom a nem táborhoz, mégpedig azért, mert nekem ez nem fanfiction, nem mutat túl sok újat, nem lépsz ki nagyon a canon világból. Ez olyan kis biztonsági játék, jó írás, ha van már alapközönséged, az nyilván szeretni fogja, csak éppen az újítást, a kihívásban elvárt kreatív szerelmi kapcsolatot hiányolom.
    Ellenben tudod, mire lenne jó ez a történet? Originalnak. Ha kiválasztanál pár jó nevet, kicsit kibővítenéd a háttérsztorit, esetleg az előzményekkel, akkor leadhatnád egy romantikus novella pályázatra.
    Legyen itt is 3 pont.

    Ha lehet, akkor majd válaszolhatnál az életkort firtató kérdésemre, mert az nagyon piszkálja a csőrömet *kacsint.
    Köszöntem, további jó munkát, sok ihletet kívánok neked!
    Lover
    (zsűritag)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mariann!
      Először is köszönöm a véleményed. Tükrözi mindazt, amit én is érzek a történettel kapcsolatban.

      Bevallom, az életkort firtató kérdésed nagyon meglepett. Egyrészt azért, mert nem rémlett, hogy írtam volna konkrét számokat, másrészt azonnal elkezdtem keresni, hogy miből gondoltad, hogy egy évvel a háború után ment férjhez Ginny? Erre azóta sem jöttem rá. :) Az eredeti történetben úgy írtam, hogy Ginny legalább négy évig házas volt, mielőttDean meghalt volna. Itt olyan 25 körül képzeltem el őket, ami szerintem már a nő/férfi kategóriába sorolható. Remélem, kielégítő volt a válaszom. :)

      Még egyszer köszi a kritikát!
      Endra

      Törlés
  10. Kedves író!

    *Stílus: Néhol ingadozó volt, de egyébként az egész történet olvastatta magát, nem akadtam meg sehol, és csak elvétve találtam egy-egy elírást. 4 pont

    *Kulcsok felhasználása:
    - helyszín: Az elején hangsúlyos szerepet kapott, hogy ott emlékeznek meg a régi barátjukról, bár hiányoltam egy kis indoklást, hogy miért azt választották. 4,5 pont

    - évszak: Ez tetszett. Az egész történetet áthatotta az őszre jellemző borús hangulat, és a leírása is szép volt. 5 pont

    - tárgy: Szerepelt benne, de nem volt túl sok, igaz egy csattal nem is nagyon lehet mit kezdeni. 3 pont

    - varázsige: Csak egyszer szerepelt benne, de akkor jelentősége volt. Nem tudom, jól gondolom-e, de szerintem az is felhasználás, ha a megnevezését említjük. Nekem tetszett, hogy Deant így kényszerítették árulásra. 4 pont

    - idézet: Nem írtad bele szó szerint, de nem is hiányoltam belőle. Az átvitt értelem uralta az egész történetet. 5 pont

    - titkos kulcs: Először azt hittem, hogy majd Harry lesz valamilyen formában amnéziás, de tetszett ez a megoldás. Jelentősége volt, mert így Harry bizonyíthatta, hogy bármi is történjék is, mindvégig Ginny mellett áll. 5 pont

    *Cselekmény: Túl nagy cselekménye nem volt, de nem is hiányoltam. Ha jól vettem ki, akkor az egész történet mindössze pár óra alatt zajlott le. A vége kicsit hirtelen lett, mintha minél előbb leakartad volna zárni. Sokkal hatásosabb lett volna, ha Ginny ennyi húzás után még kicsit őrlődik, vagy ha marad ez a befejezés, akkor több bepillantást nyerni a gondolataiba, hogy mi az a momentum, ami miatt elhiszi Harrynek, amiket mond. 4pont

    *Választott Szereplőpáros: Nem rajongok ezért a párosért. Aki ismer, tudja, hogy Harryt ki mellett szeretem látni, de itt mégis tetszettek együtt. Szerették egymást, és még Ginny hisztis jelleme sem zavart, mert ő ilyen. Szereti kéretni magát. 5 pont

    *Szubjektív vélemény: Egész jó volt, és lekötötte a figyelmemet. Tetszett benne ez a deanes rész, és Harryről is el tudom hinni, hogy minden mást a maga boldogsága elé helyez, és mivel elég lassú a felfogása, mindig későn kapcsol. Ha egy kicsit kibővíted a közepét, teszel bele egy kis fordulatot, vagy csak jobban kifejted, akkor sokkal jobb lesz. 4 pont

    Sok sikert a továbbiakban.

    Üdv: Zoisite (merengő)

    VálaszTörlés
  11. Kedves Író!

    *Stílus: A stílusod jó, szinte olvastatja magát a történet, hiszen lerakni sem tudtam annak ellenére, hogy nem csípem Ginnyt. 5 pont
    *Kulcsok felhasználása:
    - helyszín: A helyszínt tökéletesen felhasználtad, hiszen itt kezdődött a történet. 5 pont
    - évszak: Nagy említést nem kapott az évszakod azon kívül, hogy esett az eső. 3 pont.
    - tárgy: Bár benne volt a tárgy, én hiányoltam, hogy legyen valami érzelmi értéke neki, esetleg ajándék valamelyik fiútól ilyesmi.. 4 pont
    - varázsige: Szerepelt a történetben, nincs mit rajta tovább ragozni. 5 pont
    - idézet: Szépen felhasználtad az idézetet, amit kaptál. 5 pont
    - titkos kulcs: Kicsit ködös nekem, hogy miért sírt Ginny, amikor még elméletben amnéziája volt, ennek ellenére még ha csak említés szintén is, de benne volt a történetben. 4 pont
    *Cselekmény: Sok cselekmény nem volt benne, és egy-egy rész kissé ködös volt nekem, hogy miért is van benne a történetben. Pl. miért csak két napja van Harrynek? Talán akartál vele valamit, de úgy hiszem ez nem került már bele a történetbe, mert számomra nem derült ki, hogy mit szeretnél ezzel. 4 pont
    *Választott Szereplőpáros: Utálom Ginnyt. Nem kicsit. De ennek ellenére nem okádok tüzet, ha Harry és Ginny egymás mellé kerül valamilyen úton-módon. 4 pont.
    *Szubjektív vélemény: Tetszett a történet annak ellenére, hogy a páros nem a kedvencem. Jól írsz, és figyeltél a kulcsokra is, hogy benne legyenek a műben. 5 pont

    Sheraphine (meri)

    VálaszTörlés
  12. Kedves Író!
    *Stílus: 5 pont
    Olvastatta magát, és csak elvétve találtam néhány elírást. Szépek voltak a leírások, és nem éreztem úgy, hogy erőltetett lett volna, vagy csak azért írtál bele valamit, mert muszáj volt.

    *Kulcsok felhasználása: 3. csomag

    - helyszín: 5 pont
    Ezzel kezdted az egész történetet, és úgy hiszem, az, hogy ott gyűltek össze a barátok, aranyos kis gesztus volt. Sajnálom, hogy nem derült ki, hogy miért ragaszkodnak ahhoz.

    - évszak: 5 pont
    Tetszett, ahogy leírtad az őszt, és a történet érzelemvilága is erre az évszakra jellemző

    - tárgy: 3,5 pont
    Ezt sajnálom, hogy nem kapott nagyobb szerepet, mert így könnyű elsiklani felette.

    - varázsige: 4 pont
    Csak egyszer szerepelt - legalábbis nem láttam többször -, de az hatásos lett.

    - idézet: 5 pont
    Ezen nem nagyon van mit magyarázni. Nem kellett gondolkodnom rajta, mert végig uralta a történetet.

    - titkos kulcs: 5 pont
    Kíváncsi voltam, hogyan használod fel, és tetszett. Nem szokatlan, hogy beiktatnak egy mugli szerkentyűt, ami felrobban, és valaki amnéziás lesz, de a cselekményből nem tűnt ki.

    *Cselekmény: 4 pont
    Szépen fel volt építve, nem ugráltál egyik helyről a másikra. A szerelmesek vívódása kicsit elcsépelt lehet, és nagyon el lehet rontani, de olvastam, és nem akadtam el, hogy ezt most miért is teszik. A végét érzem elsietettnek, olyan hoppáré módra borult Ginny Harry karjaiba.

    *Választott Szereplőpáros: 5pont
    Az egyik kedvenc canon párosom, és való igaz, hogy nehéz róluk eredeti történetet írni, de most ez nem okozott gondot. Egyikük sem tökéletes, és erre ez rá is világít. Elhittem, hogy Harry szereti annyira, hogy évekig képes legyen rá várni, ugyanakkor nem gubózik be, nem zárkózik el a külvilágtól.

    *Szubjektív vélemény: 4,5 pont
    Szeretek olvasni erről a párosról, és csak azért nem adom meg a maximumot, mert a végét túl gyorsnak éreztem.

    Köszönöm, hogy olvashattam és sok sikert!

    Vicaa (merengő)

    VálaszTörlés