Kulcs csomag:
2. Csomag
Rubeus Hagrid, Méregzöld, Antik képkeret, Protego,
„Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta.” Titkos kulcs:
Láncreakció
Szereplőpáros: Hermione Granger – Draco Malfoy
Kategória: Általános, nyomokban romantikus utalásokat
tartalmazhat
Figyelmeztetések: Enyhe OOC,
leheletnyi AU
Jogok: Minden jog JKR tündérkeresztanyánkat illeti.
Leírás: A felismerés néha nehezen emészthető táplálék.
Hová vezet az éveken át tartó piszkálódás, csipkelődés és féltékeny
gonoszkodás? Mi vesz rá egy fiút és egy lányt arra, hogy – ha rendhagyó módon
is –, de kimutassák az érzelmeiket? Ez egy olyan történet, amit még egy
festmény sem hagyhat szó nélkül…
Szerzői megjegyzés: Az esetleges
hibákért vagy elírásokért előre is mindenki szíves elnézését kérném, de a
fiatalok annyira hevesek, harciasak és pörgősek voltak, hogy alig bírtam
dokumentálni az eseményeket. Olykor még egy Pulitzer penna is hibázhat!
Megjegyzés: A szervezők semmilyen
módon nem vállalnak felelősséget az író történetének helyesírásáért és egyéb
hibáiért.
Fiatalúr, kérem, micsoda modor?!
Éppen éjfélt
ütött a hatalmas, sarokban álló antik óra, mikor Hermione magához tért
szendergéséből. Megdörzsölte a szemét, aztán
kábán a frissen vásárolt pennája után nyúlt.
Czikornyai – hirdette
rajta a felirat. Elgondolkodva forgatta a kezében, majd unottan kócos,
meglazult copfjába tűzte. Bármikor máskor pompás kedvre derítette volna ez a
nagybecsű apróság, csakúgy, mint a tanulás és a beadandók anyagához való
kutatás, ám most valahogy képtelen volt örülni bárminek is.
Kinyújtóztatta
elgémberedett tagjait és megmasszírozta a nyakát. Kétségbeesetten pillantott a
mellette tornyosuló könyvhalomra; nagyot sóhajtott. Másra sem vágyott jobban,
minthogy végre elterülhessen a pihe-puha ágyban.
Morcosan
nyammogva igyekezett rálelni az előtte heverő könyv félbehagyott bekezdésére,
de a reszkető gyertyafény nem igazán volt a segítségére.
Be kellene
fejezni mára, gondolta magában, de sehogy sem akaródzott felmenni a hálókörletébe;
magányra vágyott.
Jó ideje már,
hogy Ron és Lavender egy párt alkottak, de valahogy még most sem találta a
helyét a kastély falai között. Egyre több szorgalmi feladatot és beadandót
vállalt, hogy minél messzebb tudhassa magától a turbékoló gerlepárt. Biztos
volt benne, hogy Lavender születése óta allergiás a könyvekre, Ronról már nem
is beszélve… Ő kifejezetten kerülte a tanulás minden formáját. Ha szüksége volt
valamire, mindig hozzá, Hermionéhoz szaladt segítségért. Alkalomadtán az is
előfordult, hogy megvesztegette némi tökös derelyével és csokibékával egy
hibátlan házi feladatért cserébe. Sajgó szívvel gondolt azokra a bizonyos
délutánokra…
Bambán bámulta a
Madam Cvikkertől nagy nehezen kierőszakolt éjszakai látogatói engedélyét. Épp a
könyvtáros nő aláírását tanulmányozta az össze-visszagyűrt pergamenlap alján,
mikor valami furcsa neszezésre lett figyelmes. Ahogy a zaj erősödött, rájött,
hogy lépteket hall az ajtón túlról. Bizonyára egy kóborló házimanó, vagy egy
tilosban settenkedő diák. Azonnal megmozdult benne a prefektus, és már tolta is
hátra a székét, hogy majd jól rápirít az illetőre, ám félúton elfogyott a
lelkesedése. Hátraejtett fejjel nyugtázta, hogy talán életében nem volt még
ilyen bosszantóan lusta.
A legközelebbi
ablakhoz botorkált és szélesre tárta a szárnyait némi felfrissülésben
reménykedve. A táblák éles nyikorgással váltak el egymástól, hogy utat engedjenek
a csípős kinti levegőnek. A hangokból ítélve, Hermione egészen biztos volt
benne, hogy a múlt században használták a kilincseket utoljára. Mély lélegzetet
vett és a párkányra könyökölt, miközben a vastag hófelhők mögött bujkáló Holdat
kémlelte.
Mikor megunta,
tekintete a Tiltott Rengeteg sűrű erdejére siklott. Mindig csodálta ezt a burjánzó,
kis falatnyi dzsungelt, de viszolygott is tőle. Nem normális, hogy a télből
kifelé lábaló csupasz, és alvó vidék kellős közepén egy életerőtől duzzadó,
színpompás vadon terebélyesedik.
Még ebben az
alig pislákoló fényben is jól látszott a fák méregzöld, egymásba ölelkező,
átláthatatlan lombkoronája. A különféle növények és páfrányok ércesen csillogó
levelét játékosan borzolta az éjszakai szél.
Hagrid
miniatűrnek tűnő házának kéményéből vidám füstpamacsok kacskaringóztak a
csillagok belé. Ablaka aranyló és vörös színektől villódzott, ahogy a tűz
táncot lejtett a kandallóban. Hermione arra gondolt, milyen szívesen üldögélne
most a vadőr túlméretezett, puha foteljében.
Jó lenne végre
beszélgetniük egy kiadósat. Míg azon töprengett, melyik különórája helyére
zsúfolhatná be a Hagriddal való délutáni teázást, mozgást pillantott meg a
szeme sarkából.
A vadőr éppen
most tért vissza a Rengetegből; bizonyára a nemrég született unikornis csikókat
vackolta be, vagy Aragog árván maradt porontyainak csempészett egy kis
desszertet. Mosolygott magában, de azért kirázta a hideg, ha a Ron által
lefestett monumentális pókokra gondolt.
Egészen idilli
és nyugalmas volt minden, a birtok síri csendjét csak valami fura, szuszogás-szerű
hang törte meg. Képzelgését nemes egyszerűséggel végkimerülés közeli
állapotának tulajdonította, egészen addig, míg meg nem pillantott a kitárt
ablaktábla üvegén át egy ős öreg képkeretet. Az antik falapokat vastagon lepte
a generációk dohos pora. Mintha az itt felhalmozott könyvek és rég elhunyt
íróik lelke lett volna…
Hunyorogva
vizslatta a vászonra festett, polcok között elterülő pulton szunyókáló alakot. Annyit
ki tudott venni, hogy a képre festett középkorú férfi rendkívül sűrű, bozontos
fehér szakállal rendelkezik. Talán egy kevésbé népszerű igazgató lehetett… vagy
könyvtáros… vagy valamelyik könyv szerzője. Talán tanár volt itt a Roxfortban,
vagy valami más híres varázsló.
Csodálkozva nyugtázta,
hogy hat év alatt egyetlen egyszer sem akadt meg a szeme ezen a festményen,
főként azért, mert rendszeres látogatója volt a könyvtárnak, ráadásul a kedvenc
asztalával szemközti falon lógott. Érdeklődve kutatta, ki lehet a képen
szereplő személy, de a rossz megvilágítás miatt aligha számíthatott bármilyen
információra. Még varázsolni sem volt kedve.
A tétován
távolodó léptek koppanása újra erőre kapott a folyosó kongó ürességében, mind
közelebbről és közelebbről hallatszottak, míg végül meg nem állapodtak –
feltehetően – a bibliotéka ajtaja előtt. Feszülten hegyezte a fülét. Mérget
mert volna venni rá, hogy a vén könyvtáros nő az. Létezésének egyedüli célja a
könyvek rendben tartásán kívül az, hogy mások idegein táncoljon, gondolta
bosszúsan. Magában számtalan szidalmat zúdított az asszony nyakába, de azért
sietve az asztalhoz lépett, hogy arrébb húzza a gyertyát a könyvek mellől.
Irma Cvikker nem
állhatta, ha a diákok ragacsos mancsokkal értek az ő dédelgetett, míves gerincű
kincseihez, s ennek alkalomadtán – úgy naponta többször – hangot is adott
papagájéra emlékeztető, rikácsoló szopránján. Legrosszabb rémálma volt, hogy
Hermione Granger egyszer felgyújtja a világ legkülönfélébb tájairól beszerzett,
felbecsülhetetlen értékű bájitaltan és gyógynövénytan köteteket a körmére égő gyertyával.
Persze,
Hermionénak esze ágában sem volt lángba borítani az iskola fél keleti szárnyát.
Nyugtalanul
toporgott az asztal túlsó végén, várva az újabb hegyibeszéd-áradatot, de nem
történt semmi. Sejtette, hogy az öreg boszorkány nem várakozna odakint a
bejárat előtt, míg bebocsátást nem nyer, egyszerűen berontana a terembe, és
rázendítene a szokásos előadására. A kései óra okán csak lassan esett le neki a
tantusz; egészen nyilván nem a könyvtáros várakozik az ajtó túloldalán.
A lány a pálcája
után nyúlt, vibráló ezüstös fényt varázsolt a hegyére, aztán a tölgyfaajtó felé
indult. Alig tett pár lépést, mikor a kint ácsingózó alak összeszedte a bátorságát
és belépett az ódon helyiségbe. Talárja könnyed, ismerős suhanása elárulta, hogy
kétségkívül diákról van szó; a tanárok palástjainak nesze sokkal súlyosabb volt
az övékénél.
Hermione meglapult
egy vaskos polc takarásában. Furcsállotta, hogy a jövevény nem használ
semmilyen segédfényt, hogy útba igazítsa magát. Árnyék mozdult az árnyékban.
Akárki is volt az, gyakorlottan haladt előre a kaotikusan felállított asztalok
és polcok végeláthatatlan erdejében. Hiába meresztgette a szemét, még a
pálcafény sem szolgáltatott elegendő világosságot ahhoz, hogy legalább
megsaccolhassa az egyén korát, nemét, vagy akár a házát…
Egy párkányról
leszökkenő, nagyobb erejű fuvallat ellobbantotta az asztalon álló gyertya
lángját. A hirtelen támadt sötétségtől halkan felsikkantott ijedtében; a szája
elé kapta a kezét. Futkosott a hátán a hideg, és most már a legkevésbé sem
vágyott rá, hogy megtudakolja, ki az éjszakai szabályszegő. Nyomasztó érzés
kúszott a mellkasára, de nem akaródzott leleplezni magát, így hát kénytelen
volt a pálcája hegyén imbolygó, erőtlen fénygömbre hagyatkozni.
Hiába volt
minden erőfeszítése, szem elől tévesztette a sötét sziluettet. Valahol mélyen
kellemetlen érzés kerítette hatalmába. Nem volt az a félős fajta, de most
mégis, valami nem stimmelt. Próbálta elhitetni magával, hogy az a valaki, ha
egyáltalán észrevette, simán érzékelheti az ő mágiáját a Hold ezüstös, polcokon
megtörő derengésének, és észrevétlen maradhat…
- Lám, lám, lám!
- súgta a fülébe közvetlen közelről, összetéveszthetetlen hanghordozással az ismeretlen.
Hermionénak
muszáj volt belátnia, hogy óriásit tévedett. Összerezzent a váratlan
„üdvözléstől”, kis híján kifordult a pálca az ujjai közül. Lassú hullámokban
öntötte el a zsigerből előtörő ellenszenv, ahogy beazonosította a hang gazdáját.
Ha eddig biztos volt benne, hogy ennél fertelmesebb éjszakája már nem lehet,
ismételten melléfogott. Olyan gyorsasággal fordult hátra, hogy beleroppant a
nyaka.
- Te meg mit
keresel itt éjnek évadján? – szegezte neki a kérdést határozott hangon. – A
pincében lenne a helyed a többi patkány mellett. - Saját magát is meglepte, de
már késő volt visszaszívni a szívélyes köszöntést. Jobb a biztonság alapon, védelmi állásba helyezkedett; tudta jól,
hogy bármelyik pillanatban váratlan, alattomos támadás áldozatává válhat. Ahogy
az arcukat megvilágította a pálcájából áradó vibrálás, a fiú halk kuncogásba
kezdett.
- Borzasztóan
udvariatlan vagy, mint mindig, de hát mit is várhatnék pont tőled? – Draco
tartotta a szemkontaktust, a kísérteties fényben szinte irizált a szeme fagyos
szürkéje. – Tudod, néhány szülő elfelejti megfelelő neveltetésben részesíteni a
kölykeit, nyilván nem a te hibád. Bezzeg, a mi családunkban…
- Azt kapsz,
amit te magad is adsz. Egyébiránt a te családod nem csak neveltetés kérdésében
hagy kívánni valót maga után. – Malfoy eleresztette a füle mellett a
megjegyzést.
- A jó modoromat
és a megfelelő illemet, engedelmeddel, megtartanám olyan hölgyek számára, akik
megérdemlik. Szabadjon azonban megjegyeznem, remekül festesz ma este, Granger!
– nyekeregte szokásos vontatott stílusában. – Azzal a lúdtollal a hajadban
végre igazán hasonlítasz egy ostoba libához. Bűbájos!
Hermione döbbent
arckifejezéssel meredt rá. Egy pillanatra majdnem elhitte, hogy Malfoy valóban
megdicséri, bár utólag ő maga is belátta, hogy abszurd volt a feltételezés. Ingerült
zavarában a copfjához kapott, kirántotta belőle a pennát, és azzal együtt a
tincseit tartó szalagot is. Kócos fürtjei a vállára omlottak. Érezte, hogy az
arcába szökik a vér, mint mindig, mikor a mardekáros valami sértéssel illette,
vagy megpróbált beletaposni a lelkivilágába. Legszívesebben behúzott volna neki
egyet, legalább olyan erővel, mint amilyennel harmadikos korukban tette, lent a
kőhídnál.
- Tudod,
akármennyire is erőltetném magam, képtelen lennék felülmúlni a körülötted
legyeskedő, valóban buta libákat. Nekik még toll sem szükséges hozzá, hogy
kivívják az elismerésed – mondta a tőle telhető legközömbösebb hangon.
- Én egyetlen
libát sem látok magam körül, rajtad kívül természetesen – vigyorgott rá a fiú.
Kapásból tudnék neveket sorolni, te tenyérbemászó,
faragatlan tuskó, gondolta
magában Hermione, de mielőtt kibuktak volna ajkán a szavak, inkább lenyelte a
véleményét.
- Mi másnak
neveznéd azt a lányt, akivel a minap a reggelinél enyelegtél? Nem kifejezetten
kedveled az okos, vagy akár nálad egy kicsit is eszesebb lányokat. A könnyűvérű
és butácska a te zsánered, nem? Úgy gondolod – folytatta emelt hangon –, az
okos lányok tudálékosak, persze, inkább csak sérti az önérzeted, ha bármivel
kétségbe vonják legendás
intelligenciádat. Ha valaki még téged is alulmúl, az már készséggel beleillik a
libák sorába. Végezetül, ha az a lány tovább látna az orránál, sosem kezdene éppen
veled. – Elégedetten tett pontot a mondat végére. Egészen biztos volt benne,
hogy lenyelte, amit le kellett volna,
ám az a bizonyos szűrő valahol elveszett az éterben. Egyáltalán nem bánta.
- Ezt meg hogy
értsem? – akarta tudni Malfoy. – Te engem bámulsz és analizálsz, miközben a
lekváros kanalat rágcsálod? – Gonosz mosoly bujkált ajkai szélén. –
Feljegyzéseid is vannak?
- Látom,
kiragadtad a lényeget. Ennyire azért nem vagy érdekes, ne is reménykedj.
- Tetszem neked
talán? – kérdezte kaján vigyorral.
- És nem
rágcsálom a kanalat – dünnyögte némi fáziskéséssel az orra alatt Hermione.
- Valóban?
- Akarom
mondani… én… Te honnan tudod, hogy rágcsálom a kanalat?! – Egészen bosszús
lett; most tényleg ostobának érezte magát.
- Onnan, hogy az
egész terem a csámcsogásodtól harsog. Kiábrándító! Viszont, ha már itt tartunk…
– kezdte volna Draco, de belé fojtották a szót.
- Nem tartunk
sehol – vágta oda sértődötten a lány és ezzel lezártnak tekintette a témát.
- Elnézést! – csendült egy álmatag,
bársonyos férfihang valahonnan a háttérből, de a diákok ügyet sem vetettek rá.
Hermionénak nem volt
szokása visszavonulót fújni, de okosabbnak látta feladni a szócsatát, mondván,
hogy ebből már semmi esetre sem jöhet ki jól. Nem volt lelki ereje Draco csípős
megjegyzéseihez; hátat fordított neki, és magában fortyogva az asztal felé
indult, hogy összeszedje szétszórt holmijait, aztán távozzon.
- Ne siess úgy!
– kérlelte színlelt nyafogással. – Tudom, későre jár, repül az idő, ha jól
mulatsz, de…- Vigyorogva a legközelebbi polcnak dőlt, elzárva a menekülő utat
Hermione elől. A kellemes és tágas tanulósarokból egy csapásra szűkös kelepce
lett.
- Nem vagyok rád
kíváncsi!
- Ha már szóba
került a szerelmi életem – folytatta, mintha meg sem hallotta volna –, ami
megjegyzem, a legcsekélyebb mértékben sem tartozik rád, beszélgessünk a
tiédről!
- Semmi közöd
hozzá, hogy…
- Hogy engem
bámulsz, miközben reggelizel? – duruzsolta.
- Nem értem,
hogy maradt időd arra, hogy engem mustrálj és a reggelizési szokásaimat
tanulmányozd, miközben azzal a lánnyal csókolóztál… Elég unalmas lehetett.
- Jól hallom,
Granger, te féltékeny vagy? – nyögte elfúló hangon Malfoy.
- Nincs mire.
Még csak az kéne – hitetlenkedett Hermione.
- Ne terelj!
Inkább meséld el nekem, hogy érzed magad most, hogy Weasley patkány magasról
tesz rád? – Úgy sündörgött körülötte, akár egy prédát remélő ragadozó.
- Kérem, volna szíves…?
- Miért érdekel?
– kérdezte felháborodva Hermione. Kezdte kifejezetten kellemetlenül érezte
magát Draco faggatózásától.
- Milyen érzés?
– Egészen közel hajolt a lányhoz, a homlokuk majdnem összeért.
- Micsoda milyen
érzés? – nyögte, kínjában a száját rágva. El akart fordulni tőle, de képtelen
volt nem a szürke szempárt bámulni.
- Tényleg
ennyire korlátolt vagy, vagy csak jól eljátszod? – sziszegte az arcába. –
Milyen érzés látni, ahogy megcsókolják egymást?
- Fiatalúr, kérem, micsoda modor?! – zúgolódott
ismét álomittas, mély hang; válaszra sem méltatták.
- Mondjuk így… –
Draco jól kiszámított mozdulattal átkarolta az előtte toporgó lányt, és finom
csókot lehelt a szája sarkára, majd az ajkára. Hermione a döbbenettől
ledermedve az összes jegyzetét elejtette és belekapaszkodott a fiú talárjába;
hagyta neki, hogy a nyelvével megnedvesítette kiszáradt felső ajkát. Álmában
sem gondolta volna, hogy ez a fiú ilyen kifinomult érzékiségre is képes. Minden
averziója ellenére jólesően megremegett a lágy érintéstől, képtelen volt
ellenkezni.
Félénken bár, de
utat engedett a rátörő vágynak, hogy őt is úgy csókolják, mint azt a másik
lányt. Lassan elnyíló ajkai között érezte a mardekáros leheletét és forró
nyelvét. Félszegen simult hozzá, és már-már átadta volna magát az élvezetnek,
mikor Malfoy gyengéden megszakította a csókot.
- Fáj még, ha
eszedbe jut? – súgta. – Ugye, igen? Elkap a hányinger talán? El tudom képzelni,
mennyire – folytatta nagy sóhajjal, míg a lány az ő ajkát ízlelgette. –
Pontosan olyan érzés lehet, mint mikor valahol meglátlak téged… Elcseszed az
egész napom.
- Az édesanyjától nem kapott elegendő
iránymutatást illendőségből és tiszteletből? Nem illik így bánni egy ifjú
hölggyel, legyen szíves visszafogni magát és békén hagyni a kisasszonyt! –
A védelmező szavak sajnos belevesztek az éjszaka homályába; a két fiatal
annyira egymással volt elfoglalva, hogy meg sem hallották őt.
Hermione még
mindig Draco puha ajkain csüngött; nehézkesen jutott el a tudatáig, hogy éppen
bolondot csinálnak belőle. Nagyot nyelt, s feltörő sírása úgy csúszott le a
torkán, mint egy hatalmas, száraz gombóc.
- Gusztustalan görény
vagy, állítsd le magad! – lökte el magától. Szemét könnyek égették. hogyan is
gondolhatta komolyan…? – Hogy lehet valaki ekkora tuskó, mint te? – kiáltotta.
- Most miért?
Végre van bennünk valami közös. – Draco harsány nevetésben tört ki.
- Ronald tőlem
azzal csókolózik, akivel csak akar! A legkevésbé sem érdekel! – kiabálta a
lány. – Te meg ne merészelj hozzám érni még egyszer!
- Ah, a jó öreg
dacos tagadás, igazán kellemes társaság, nemdebár? Főleg, ha két személy
irányából is fennáll.
- Dugulj el
végre.
- Élvezted,
valld csak be!
- Ne tegyen úgy, mintha nem hallaná, hogy
magához beszélek! Tűrhetetlen a viselkedése! – ripakodott rá a hang Malfoyra.
- Nem tudom, ki
maga, de…
- Sir Charles William Bauldry, szolgálatára! Könyvtáros
voltam az Angliai Nagy levéltárba, ha tudni akarja, de mindez most egy cseppet
sem érdekes. Követelem, hogy engedje útjára a kisasszonyt!
- Költői kérdés
volt – vetette oda a sötétségnek Malfoy. – Ha annyira átérzi az illemet, mégis
mit pofázik bele a mások dolgába? Úgy viselkedek, ahogy jónak látom. Ez nem érdemel mást – ujjával a lányra
bökött. Reakciójából ítélve nyilvánvaló volt, hogy minden egyes neki szánt szót
tisztán és érthetően hallott.
Míg a fiú újabb
ékes bizonyítékát tette tiszteletlenségének, Hermione hunyorogva kereste a
szavak gazdáját, ügyet sem vetve a bikaként mellette pöffeszkedő fiúra. Nem kis
meglepetésére, az antik képkeret vásznán lakó idős úr próbált beavatkozni a közjátékba.
- Elnézést
kérek, amiért felébresztettük, uram – sajnálkozott a lány.
- Nem jelent problémát, kedvesem, ne is
törődjön vele, alszom én éppen eleget. Engem inkább ennek a neveletlen szőke
ficsúrnak az udvariatlansága és tisztességtelen viselkedése borzaszt. Nem
állhatom, ha valaki ilyen módon nyilvánul meg – szörnyülködött a képalak.
- Befejeztük a
hangoskodást, máris távozunk – biztosította Hermione.
- Még nem
fejeztem be! – dörrent rá Malfoy. – Nem rázol le ennyivel! Azt hiszed, érdekel,
hogy a véleményem zavarja egy vászonra mázolt senkiházi vénember köreit? Tudni
akarom!
- De igen,
befejezted, ideje lenne megtanulni befogni a szádat – pirított rá, miközben egy
selyemszalaggal átkötött, mormogó és indáival vadult csapkodó sötétzöld könyvet
dobott a táskája tetejére.
- Még van
mondandóm a számodra.
- Nyugodtan
tartsd meg magadnak, mert nem érdekel. Én már itt sem vagyok, mi lenne, ha te
is felkeresnéd valamelyik ágyasodat kellemesebb társaság reményében, és leszállnál
rólam végre? – szúrta oda Hermione.
- Én is? Te is
épp oda tartasz? Akár együtt is eltölthetnénk azt az időt…
- Na, takarodj
már, tényleg hányingert kapok tőled. Keltsd fel Parkinsont, vagy amelyiket
akarod, és éld ki magad.
- Gyermekeim, ez minősíthetetlen viselkedés!
– sápítozott Sir Charles William.
- Ne szóljon
bele, szépen kérem! Lerendezzük egymás között – kérlelte a tőle telhető
legtisztelettudóbban a griffendéles lány.
- Látja már? Ez
nem hölgy, meg kisasszony, hallja, milyen mocskos a szája…
- Amit adunk, azt kapjuk vissza! – vágta
rá a szakállas férfi. – Biztos vagyok
benne, hogy…
- Kit érdekel? –
torkolta le a fiú.
- Na, eredj
innen, vár a háremed – ismételte Hermione.
- Most már
egészen biztos, hogy féltékeny vagy – csóválta a fejét a fiú.
- Álmodban! Soha
nem jutna eszembe egy hozzád hasonló féreggel bármilyen minőségben is időt
tölteni.
- Csak nem
képzeled, hogy egy magadfajta sárvérű söpredék… – Mondandójának nyomatékot adva
elkapta beszélgetőpartnere csuklóját, de a lány kirántotta magát a
szorításából.
- Ebből elég! Te
nem vagy normális! – csattant fel Hermione.
Megpróbálta
arrébb taszigálni az útjában terpeszkedő mardekárost, de nem kis meglepetésére
az pálcát rántott, és egyenesen a mellkasának szegezte. Lassan felé lépett,
amitől a lánynak felállt a szőr a karján.
- Nagyon
fordítva ülsz azon a seprűn, tündérkém. – Minden mézesmázosság eltűnt Draco
hangjából, helyét átvette valami elemi és fenyegető. – Ne hidd, hogy egy
vászondarab, rajta egy vén haszontalan alakkal, majd megvéd tőlem! – Ujjai
megfeszültek pálcája markolatán.
- Nem szorulok
védelemre, fél kézzel elbánnék veled, csak nem akartalak megszégyeníteni! –
Maga is fegyvert ragadott; immár támadó állásban feszültek egymással szemben.
- Túl sokat
képzelsz magadról, nem gondolod?
- Nicsak, ki
beszél! Meg vagy győződve róla, hogy egy kis sértegetéssel, fenyegetőzéssel, és
pár csábosnak szánt vigyorral bárkit az ágyadba döntesz? El sem hiszem, hogy…
- Jelen esetben
inkább az asztalra – kotyogott közbe röhögve Malfoy.
- Te beteg vagy,
ember – krákogta elkerekedett szemekkel Hermione. – Komolyan azt képzeled, hogy
lefeküdnék veled, csak mert te vagy az?
- Kérem, ez nem roxforti diákokhoz méltó
magatartás! – próbálkozott az öreg varázsló. - Azonnal…
- Újabb ékes
bizonyítékát adtad határtalan butaságodnak, hogy egyáltalán megfordult a
fejedben olyan marhaság, hogy akár egy ujjal is hozzád érnék.
- Épp az imént
tetted meg – jegyezte meg csak úgy mellékesen Hermione. – Kétszer is.
- Lehet, hogy
iskolai tudásban kettőnk közül te vagy a nagyobb császár, de az élet fontosabb
dolgaihoz félelmetesen buta vagy.
- Nézőpont
kérdése, ki miben gyenge. – felelte egyszerűen lány. – Például te a
csókolózásban – vetette oda foghegyről, pedig ez nem volt igaz.
A sértés célba
talált, talán mélyebben is, mint amire számított. Draco elvörösödött arccal
támadásba lendült; válogatás nélkül sorjázta a lányt átkokkal és ártásokkal,
fittyet hányva a drága, antik berendezésre, a könyvekre, sőt, még a saját testi
épségére is. Jó pár kötet cafatokban végezte, egyik-másik porrá hamvadt
Hermione pajzsbűbájain, sőt, néhány darab az ő fejére is potyogott – ezt
éktelen káromkodással nyugtázta –, de komolyabb sérülés nem történt. A míves
keretben lakó Sir Bauldry hiába kiabált, hiába kérlelte a civakodó, átkozódó
párost, hogy hagyják abba, mielőtt valaki komolyan megsérül, rá sem hederítettek.
A nagy felfordulásban észre sem vették, hogy az úr pár pillanatra eltűnt a
képkeretéből.
Elképesztő ez a kémia közöttük! – töprengett maga elé az öreg, míg keretről keretre járt. – Minden szavuk és gesztusuk újabb láncreakciót
indít el, nincs megállás. Olyan hőfokon égnek egymás társaságában, hogy csoda,
hogy nem omlik össze a kastély! Egyik pillanatban védekeznek, a következőben
támadnak, piszkálódnak, szurkálódnak, csókolóznak, majd ismét támadnak. Sosem
láttam még ehhez foghatót! Még a stílusuk sem érdekelne, de veszélyben a
könyvtár és ez tűrhetetlen!
- Vond vissza! –
szűrte összeszorított fogai között Draco.
- Az igazság
néha fájdalmas – vigyorgott rá Hermione, de a felszín alatt pocsékul érezte
magát. Hazudott. Adrenalintól hevesen fickándozó szíve furcsán bukfencezett a
mellkasában, ha az imént elcsattant csókra gondolt. Egy futó pillanatra azt
kívánta magában, bárcsak mástól kapta volna, de aztán rájött, hogy pont így
volt tökéletes.
Titkon mindig
reménykedett abban, hogy egy szép napon elmosódnak a köztük feszülő ellentétek
és talán lehet köztük valami, de tudta jól, az már nem lenne ugyanolyan.
Akármennyire nem állhatta, hogy a szőke mardekáros úton útfélen a lelkébe gázolt,
hiányzott volna neki a kettejük között feszülő vékonyka határ. Talán túlságosan
különböznek.
Származás,
neveltetés, vallás. Na, igen, Draco
hitvallása jelentette a legnagyobb problémát.
Csak olyasvalakit gyűlölünk, akit szeretni is tudnánk? – tette fel magának számtalanszor a kérdést. Talán így van.
Az ellentétek vonzzák egymást, szokták mondani a nagy öregek. Vajon ez az ő
esetükben is igaz lehet? Sosem fogja megérteni, mit miért tesz Malfoy, de valószínűleg
jobb is így.
Pont ez a
kiszámíthatatlanság az, ami izgalmassá teszi a személyiségét.
Az első
pillanattól kezdve meg volt köztük valami eszelős pezsgés, amit soha senki más
mellett nem érzett még életében. Vágyott rá, hogy megismerhesse, hogy
bepillantást nyerhessen az életébe, ugyanakkor mégsem akarta megtörni ezt a
szenvedélyes varázst, már ha ezt egyáltalán varázsnak lehet nevezni.
- Vond vissza,
nem hallottad? – ismételte Draco. Szemében valósággal foszforeszkált a méreg és
a sértettség keveréke.
- Vegyél rá!
Kérj bocsánatot minden eddigi sértésedért. Aztán csak őszintén és átéléssel,
természetesen. Ha mindez megvan, esetleg fontolóra veszem a visszavonást.
- Mint az óvodában! Nem unják még, kérem?
Elmúlt hajnali két óra – hápogta ásítva a visszatérő festményalak. Már nem
is bízott benne, hogy egyáltalán bárki is válaszra méltatja.
- Vegyelek rá?
Egy laza Crucio egy majd eléri a kívánt eredményt – mormolta maga elé Draco.
Úgy tűnt, habozik, karja nem engedelmeskedett igazán.
- Ugye csak
viccelsz? – kérdezte fapofával lány.
Nagyon remélte,
hogy a fiú blöfföl, és abban bízik, hogy az ellenfele idő előtt beijed, de
minden jel arra mutatott, hogy nagyon is komolyan gondolta a kínzás bevetését. Egyetlen
múló pillanatra igazán vonzónak találta a Draco szemében csillanó tébolyult
elszántságot. Ronból ez a küzdés, ez a büszkeség mindig is hiányzott, soha nem
állt volna ki magáért még szóban sem, nemhogy átkokkal.
- Szerinted
viccelek? – kérdezte őrjítően csábos mosollyal a szőke fiú.
- Nem.
Ahogy elhangzott
a válasz, Malfoy azonnal támadott. Kéjes élvezet suhant át az arcán, miközben
ajkai megformálták az észveszejtő kínt elszabadító átok varázsigéjét, de
Hermione kivételesen egy hajszállal gyorsabb volt. Protego maxima –
kiáltotta. Fogalma sem volt róla, pontosan mekkora varázserővel rendelkezik az
ellenfele, de jobbnak látta minden eshetőségre felkészülni.
A pajzsbűbájról
lepattanó kínzás átok halványzöld, opálos villanással célt tévesztett és
egyenesen eltalálta az ablakszárnyat, vele együtt pedig az antik képkeretet. Sir
Bauldry halálra váltan oldalazott vissza a vászonra, és válogatott szidalmakkal
jutalmazta meg a párbajozó fiatalokat. Az ablak ólomüvege fülsiketítő
csörömpöléssel millió apró darabra robbant szét, a képkeret pedig csúnyán
megrongálódott, megsemmisítve ezzel a festmény egy részét is.
- Madam Cvikkertől majd jól megkapják a magukét! Akár
szerelmesek, akár nem, nem lehet így viselkedni egy könyvtárban!
Szerelmesek?!
Draco és
Hermione holtsápadtan, kimerülten pislogtak egymásra. Zihálásuk arról
árulkodott, hogy minden erejüket bevetették csak azért, hogy móresre tanítsák a
másikat.
Íriszeik némán
vívódó harccal olvadtak egymásba; több érzelem volt ezekben a pillantásokban,
mint bármely kacérkodó, sértegető vagy épp gyalázkodó mondatukban.
Szerelmesek… a
lehetetlen.
A poros levegő
megtelt valamiféle megmagyarázhatatlan vibráló izgalommal. A felismerés nehezen
emészthető táplálék…
Vékony
cipősarkak szapora csattogása zavarta meg őket; egy emberként fordultak a
könyvtár bejárata felé. A legkevésbé sem vágytak társaságra, kiváltképp Madam
Cvikker látogatására nem. Nem volt mit tenni. Erőnek erejével elfordították a
tekintetüket a másikról.
- Ezt nem ússzuk
meg, az fix – sápítozott Hermione.
- Dehogynem –
vágta rá eltökélten Draco.
Néma
megállapodás született közöttük a menekülés tervét illetően.
Hermione egy
reszketeg pálcaintéssel forrasztotta össze az ablak üvegének darabkáit. Míg
Draco eltüntette a romhalmazt, melyet átkaik és ártásaik varázsoltak a hajdan
csodásan betűrendbe állított könyvespolcok helyére, felkapkodta a földről a
szétszórt pergamenlapjait. Ahogy a könyvtáros nő közeledett, egyre élesebben lehetett
hallani rikácsoló szidalmazását. Kisvártatva feltépte az ajtót, és
nyomdafestéket nem tűrő átokáradat közepette kajtatni kezdett a rendbontók után.
Sir Bauldry,
hogy csillapítsa a feszültségét, sebtében megtömte a félbeszakadt pult sarkán
árválkodó pipáját és meggyújtotta. Mélyen eltöprengett az elmúlt órákban
látottakon. Képtelen volt megérteni, hogyha ez a két fiatal szereti egymást,
miért nem mondják ki egyszerűen az érzéseiket és aztán élnek boldogan, míg meg
nem halnak… Végül erre a következtetésre jutott. - Némely szívhez
csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta – pöffentette maga elé
fáradtan. Észre sem vette az kerete előtt toporzékoló, méregzöld köntösben és
hajcsavaróban pompázó öreg könyvtáros nőt.
Draco és
Hermione, kihasználva a Madam elvakult dühét kicselezték, és a szomszédos polc
mögött elsasszéztak a káosz helyszínéről. Még vetettek egymásra egy
bizonytalan, „amint ráérsz, beszélnünk kell” pillantást, aztán szidástól égő
füllel némán kisurrantak a bejárati ajtón.
Vége
Szavazás
Arra szeretnénk
megkérni titeket, hogy a pontokhoz
fűzzetek hozzá egy néhány mondatos indoklást is, hogy az írók is tudják,
miért kapták éppen az adott pontszámot. Köszönjük!
A nevetek mellé írjátok oda zárójelbe az oldal nevét /pl. (Merengő, Továbbvilág,
FF-net stb.)/, ahol regisztrálva vagytok. Legalább 1 hónapos regisztráció szükséges az
általatok megadott fanfiction oldalon ahhoz, hogy a szavazat érvényes legyen!
Minden kategóriában
maximálisan 5 pont adhattok.
Az adható legkevesebb pontszám az 1 pont, a legmagasabb pedig az 5 pont, de fél pontokat is használhattok. pl: 3,5 pont
Az adható legkevesebb pontszám az 1 pont, a legmagasabb pedig az 5 pont, de fél pontokat is használhattok. pl: 3,5 pont
A szavazásról bővebben itt olvashatsz!
Segítségként mellékeljük az Útmutatót is. Itt megtalálhatod a kulcsfelhasználással kapcsolatos alapkövetlényeinket.
Emlékeztetőül mellékeljük az író által választott kulcs-csomag részleteit, a titkos kulcsát, és a szereplőpárosát.
Segítségként mellékeljük az Útmutatót is. Itt megtalálhatod a kulcsfelhasználással kapcsolatos alapkövetlényeinket.
Emlékeztetőül mellékeljük az író által választott kulcs-csomag részleteit, a titkos kulcsát, és a szereplőpárosát.
Rubeus
Hagrid, Méregzöld, Antik képkeret, Protego, „Némely szívhez csak úgy tudnak
hozzáférni, ha sebet ütnek rajta.”
Titkos kulcs: Láncreakció
Szereplőpáros: Hermione Granger – Draco
Malfoy
*Stílus:
*Kulcsok felhasználása: 2. csomag
- mellékszereplő:
- szín:
- tárgy:
-
varázsige:
- idézet:
- titkos
kulcs:
*Cselekmény:
*Választott Szereplőpáros:
*Szubjektív vélemény:
Wow ez nagyon tetszett. Simán el tudok képzelni egy ilyen jelenetet, nagyon hihető és valóságos volt. Az írásod stílusa is magával ragadott+ egyáltalán nem lettek OOC-k a karaktereid.. Ami különösen tetszett, hogy nagyon jó kontrasztot adott a történet első részének csak leíró jellege a második részének cselekményességével. Úgy olvasnám tovább, hogy mi lesz a következő találkozásukkor, és hogy egyáltalán mi lesz közöttük. Érdekes volt a portré-öregúr karaktere is, bár amikor először szólalt meg, és azt írtad, hogy egy bársonyos férfihang csendült, hirtelen azt hittem h Piton is megjelenik (jó tudom, nincs Karácsony.. :D) Nagyon tetszett még, hogy nem lett csöpögős-romantikus love story. Áhh nagyon kíváncsi vagyok,hogy ki vagy, hogy más történeteket is olvassak Tőled, mert nagyon tetszik, ahogy írsz, illetve ugyan a Dramionet csak mostanában kezdtem el olvasni, és nagyon tetszik a könyvhű Dracod, úgy, hogy közben reálisnak is látom h legyen köztük valami.
VálaszTörlésEgyetlen negatívum számomra, hogy nincs folytatás... További sok sikert az íráshoz :)
Szia!
VálaszTörlésÉrdekes történet volt, lehet, hogy nem ezt céloztad, de én jót nevettem rajta.
Stílus: A helyesírási hibák rontottak az összképen, de amúgy nekem nem volt komolyabb bajom vele, a párbeszédeket szerettem, a leírásaid sem voltak unalmasak. 3,5 pont
Kulcsok felhasználása
- mellékszereplő: Itt többet vártam volna. Oké, hogy a mellékszereplőnek nem kell különösebb szerepet adni, de Hagrid nem volt mellékszereplő, csak említés szintjén jelent meg. 1,5 pont
- szín: Teljesítetted a követelményt, szerepelt kétszer, és belesimult a történetbe, rá kellett keresnem, hogy megtaláljam. Ugyanakkor én egy dracós történetben örültem volna, ha vele kapcsolatban jelenik meg a kulcs. 5 pont
- tárgy: Bajban vagyok, ugyanis tetszett a portrés megoldás, feldobta a történetet a kommentárjaival, ugyanakkor a kulcs az antik képkeret volt, nem pedig a vásznán lakó személy. A portrénak, és nem az antik keretnek volt jelentősége, és mivel másnál is szigorú voltam, itt is az leszek. 2 pont
- varázsige: Ezzel kicsit elégedetlen vagyok, a párbajjelenetbe gond nélkül beleírhattad volna kétszer, azonban csak egyszer szerepelt. Ráadásul nem nagyon olvasgattam előre a fejlécet, és azt hittem a történeted alapján, a Cruciatus átok a kulcs, vagyis nem lett túl hangsúlyos a varázsige. 2,5 pont
- idézet: A portrénak hála nem nagyon lógott ki, azonban esetlennek éreztem a belefogalmazást, mármint jobb lett volna szebben beleszerkeszteni, esetleg sima párbeszédbe tenni, vagy akár nem is szó szerint beleírni, hanem minimális változtatással átültetni abba a mondatba, amiben most szó szerint szerepel. Szóval szerintem nem volt rossz, mivel antik figuráról van szó, a nyelvezet se lógott ki, csak kicsit esetlen lett. 3,5 pont
- titkos kulcs: Nem győzött meg. Beleírtad ugyan, de értelmileg is sántít kicsit az a mondat, sokkal jobb lett volna, ha a cselekményben jelenik meg, ahogy a feladat is szól. 2 pont
Cselekmény: A fő cselekmény jó, tetszett a vitatkozás, sértegetés, átkozódás, ahogy a végletek között ingadoztak a szereplők, ugyanakkor a levegőben lógott az egész. Az AU figyelmeztetésből nem derül ki, hogy mi is az AU benne, és a történetben sem fejtetted ki, így magamtól megsaccolni meg annyira nem szerencsés, azért vagy Te, hogy megmondd, mit változtattál. Egyszóval jó lett volna felvázolni a különbségeket a könyvhöz képest, és egyúttal leírni ennek a beszélgetésnek az előzményét, ugyanis kellett, hogy legyen, mert ha nem volt, akkor teljesen életidegen a szituáció. 3,5 pont
Választott Szereplőpáros: Ha (az előző pontnak megfelelően) felteszem, hogy már egy ideje tetszenek egymásnak, figyelik egymást, és volt valami előzmény, akkor nem annyira elrugaszkodott a viselkedésük. Egyértelműen ők voltak a központban, ügyesen leírtad a szópárbajokat, sértéseket, szerintem kifejezetten szórakoztató volt. Ugyanakkor ez egy szerelmes kihívás, és én azért egy csóknál, meg "dögölj meg, de tetszel" megnyilvánulásoknál azért kicsit többet vártam volna. 4 pont
Szubjektív vélemény: Minden fent felsorolt hibája ellenére nekem tetszett, jól szórakoztam rajta. A fél pontot a helyesírásért és a felvezetés hiányáért vonom itt le, engem személy szerint ezek zavartak a legjobban. 4,5 pont
Remélem, nem bántottalak meg a véleményemmel :-)
Sok sikert kívánok,
Tigi
Szia!
VálaszTörlés*Stílus: A tartalomleírásnál kicsit féltem, hogy milyen történetet hoztál nekünk, mert szánom-bánom, de nem tűnt valami ígéretesnek, főleg látva a szereplőpárost. Olyan elcsépeltnek tűnik ez a macska-egér játék Hermione és Draco között, a két ellenség, akit összehoz az a fránya ambivalencia, a szeretlek-gyűlöllek érzés. Aztán, mire a végére jutottam a történetednek, ez mind széthullott, szerettem olvasni. A leírásaidat külön kiemelném, nagyon szépek, főleg a Tiltott rengeteges rész. A hangulata egész végig fogva tartott, semmiféle direkt beleerőltetést nem éreztem, a párbeszédek is rendre a helyükön voltak. Azt hiszem, ezt nevezik pozitív csalódásnak. 5 pont
*Kulcsok felhasználása: 2. csomag
- mellékszereplő: Annak ellenére, hogy a jelenet, amibe beleírtad, szépen volt megfogalmazva, mint kulcs, nem vitte előre a történetet. Madam Cvikker hangsúlyosabb volt, hiszen valahol ő miatta kaptak észbe a szereplők, hogy igen gyorsan tenni kellene valamit a szétharcolt könyvtárban. És, hát ugye feltételezhetőleg összejöttek, ami nem történt volna meg a könyvtáros néni fenyegető közeledése nélkül (sejthető, hogy ez történt a függővég ellenére, hiszen nyíltan nem írtad le). 3 pont
- szín: Úgy drukkoltam, hogy ne átlagos legyen a felhasználás, ne kiszámítható… Nagyon örültem, hogy nem volt köze se Dracóhoz, se úgy összességében a Mardekárhoz. Az pedig külön jó pont, hogy a kedvenc jelenetemben bukkant fel ez a kulcs (Tiltott Rengeteg leírása). 5 pont
- tárgy: Az elején bugyutának hittem ezt az egészet… Erőltetettnek, hogy mégis miért kellett ezt a fura figurát beleerőltetni a képkeretbe, miért nem kapott valami más szerepet ez a kulcs? Aztán rájöttem, hogy végül is illett a történethez, csak el kellett vonatkoztatnom az „élő” szereplőktől. Bár E/3-ban írtad, én mégis Sir Bauldry szemszögéből láttam a dolgokat, és meg kell mondjam, így visszagondolva, imádtam ezt a fajta felhasználását a kulcsodnak. 5 pont
- varázsige: Ezt de sajnálom, hogy nem szerepeltetted kétszer, ahogy a szabály előírja. A crucio átkot pedig nem igazán értettem, miért próbálná meg Draco. Ennyire nem ostoba, hogy a Roxfortban egy főbenjáró varázst használjon… Ez kicsit kisiklott. 2,5 pont
- idézet: Imádtam. Egyrészt, ahogy Sir Bauldry elpöfékelte a megállapítását, másrészt pedig, ahogy lefestette vele az egész szituációt, amit a történetben levezettél. Dracónak a maga arrogáns, néha óvodás stílusa (meghúzom a hajad, mert kedvellek) szerintem tökéletesen illett ehhez az idézethez; nem kell mindig mindent a lehető legkomolyabban venni. Ez a felhasználás ebben a kontextusban nagyon jó volt. 5 pont
- titkos kulcs: Nem is tudom, hány embernél írhattam (vagy csak akartam), hogy a nem hagyományos kulcsfelhasználás a gyengém. Nálad nagyon tetszett, hogy nem szuszakoltad bele tíz körömmel a történetedbe, az olvasó szájába rágva, hogy igen, ez a kulcsom, ezért most jól beleteszem, tessék látni. Én látom enélkül is, szintúgy Sir Bauldry gondolatainak hála; és azt is megkockáztatom, hogy ha nem írod le az adott szót, akkor is, látva, hogy mi a titkos kulcsod, kitalálható lett volna, hogy melyik jelenetnél használtad fel a maga elvont értelmében. 5 pont
*Cselekmény: Szeretem az in medias res sztorikat, persze csak úgy, ha olyan jelenet van kidolgozva, ami nem kíván hosszabb magyarázást. Nálad ez volt, ismerem Draco és Hermione karakterét is, nem kellett hosszasan ecsetelni, miért volt Hermi a könyvtárban, Malfoy úrfi meg csak úgy, az éjszakában. Maga a történet nem volt túl bonyolítva, nyilván a kiragadott jelenet rövidsége miatt, de számomra ez nem volt zavaró. Egy hosszabb egyperces novellának definiálnám az írásodat, aminek cselekménye egy szálon fut, intenzív, de mégis gondosan kidolgozott. Egy kis észrevétel: a párbajt annyiban tekintettem kicsit furcsának (ne haragudj, a megfelelő szavakat jelen pillanatban nem találom), hogy nem hinném, hogy csak így szét lehetne bombázni a könyvtárat… De végül is ezt a szálat is elvarrtad azzal, hogy a menekülés előtt igyekeztek rendbe hozni a dolgokat, szóval látszik, hogy figyeltél a történetre, nem a kapkodás miatt szorítkozik egyetlen jelentősebb jelenetre, hanem tudatosságból. Szerintem tökéletesen átadtad azt a szűkre szabott cselekményt, ami elmesélni szerettél volna. Hihető volt minden, a könyvtár szétátkozását is lenyomtad a torkomon, és itt most át is csúsznék a szereplőkhöz… 5 pont
VálaszTörlés*Választott Szereplőpáros: … szóval a karakterek. Hermione nekem OOC volt, éppen a könyvtárrongálás miatt (erős megfogalmazás, hiszen nyilván nem szándékosan tette), de Dracót nagyon eltaláltad. Mit is mondhatnék… A gesztusai, de leginkább a szavai valami hihetetlenül jók voltak, igen, pontosan ilyennek képzelem őt el, ha olyan prédát (bocsánat) cserkész be, amit nehéz (? :D )levadászni. Nagyon jól belenyúltál a stílusába, abba a végtelen arroganciába, amit egyszerűen nem lehet gyűlölni, van benne valami bizarr vonzalom – erre Hermione az élő példa. 5 pont
*Szubjektív vélemény: Lehet, hogy már kitaláltad, de tetszett a történeted. A pontok indoklásában benne van, hogy mik voltak a pozitívumok, mi az, ami különösen tetszett, etc. Egy megjegyzést idebiggyesztenék, vagy inkább afféle irulós-pirulós kívánságot /kérdést: nincs olyan történeted még, amiben ez a fajta Draco szerepel? És esetleg, ami +18-as? Nagyon szívesen olvasnék tőled ilyet, amiben Draco megcsillantja a Malfoy-dominanciát egy khm, felnőttes környezetben. És, ha nincs: nem szeretnél írni egyet? xD Ne haragudj, kicsit eltértem a témától, de hát ezt teszi velem egy jól megírt történet… megrugdossa a fantáziámat ^^” Rád vagyok a legkíváncsibb, vajon milyen név van emögött a történet mögött *__* 5 pont
Zajec (Merengőn is)
Kedves író!
VálaszTörlés*Stílus: Szépen, gördülékenyen fogalmazol. Akadtak benne hibák, de nem volt vele bajom. 4,5 pont
*Kulcsok felhasználása: 2. csomag
-mellékszereplő: Benne volt, de egy kicsit kevésnek találtam. Szerettem volna ha többet szerepel a történetben és nem csak ilyen megemlítés formájában. 3 pont
-szín: Szerepelt benne és szépen beleolvadt a történetbe és bár ez sem szerepelt túl sokszor, de nem volt hiányérzetem. Külön jó pont, hogy nem kötődött sem Dracohoz, sem pedig a Mardekárhoz. 5 pont
-tárgy: Egészen érdekesen lett felhasználva, viszont nem kapott túl nagy szerepet. Tetszett a portré és feldobta a történetet, de az antik képkeret kellett volna, hogy a főszerepet kapja és nem a lakója. Ettől függetlenül jókat szórakoztam magán a portrén és a beszólásain. 4 pont
-varázsige: Ez sem kapott túl nagy szerepet és bár jó helyen lett felhasználva kevésnek éreztem főleg egy párbajjelenetnél. 3 pont
-idézet: Erre nagyon kíváncsi voltam, hogy miként kerül bele és igazán tetszett a megoldása. Nem csak szó szerint került a történetbe, hanem tulajdonképpen érezhetően a két szereplő kapcsolatát pontosan jól mutatta és jellemzi. Az, hogy a portré csak úgy maga elé motyogta még jobban tetszett, hiszen egy öreg és láthatóan bölcs ember portréja lakik a keretben, még akkor is ha csak egy régi könyvtáros. 4 pont
-titkos kulcs: Benne volt, bár én másra számítottam ezzel kapcsolatban. Valójában egészen jól átlátni ezt a kulcsot, hiszen az egész történetbe látható, egészen attól kezdve, hogy Draco megjelent. Egészen egyedi módon használtad fel a kulcsodat. 4,5 pont
*Cselekmény: Tetszett a történet cselekménye, nem volt unalmas. Még az elején Hermione gondolatai is a helyén voltak. Bár a lány viselkedése merőben eltért a megszokottól, de a történet cselekményéhez ez illett. Tetszett, hogy nem volt sablonos a történet. Tetszettek a leírások, a párbeszédek. 4,5 pont
*Választott Szereplőpáros: Tetszett a párosod, még akkor is ha nem igen szeretem őket. Leszámítva, hogy Hermione nem rongálná meg a könyveket és valószínűleg nem átkozódna fölöslegesen, de a történet szempontjából nem volt zavaró. Draco pedig hozta a szokásos formáját. 4,5 pont
*Szubjektív vélemény: Magával ragadt ez a történet. Egy igazán szórakoztató esti mese, ami arról mesél, hogy van két fiatal akik nem szívlelik egymást, de mélyen belül talán egészen mást éreznek. Valóban igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást. A gyűlöletet és a szerelmet csak egy hajszál választja el. A legigazabb mondás miszerint azt bántjuk a leginkább akit a legjobban szeretünk. Szerettem olvasni, igazán remek kikapcsolódás volt. Remélem, hogy majd egyszer olvashatom a folytatását is, ahol megbeszélik ezt a kis epizódot és megtudhatjuk, hogy miként is döntöttek egymással kapcsolatban. 5 pont
Joy ( zsűritag )
Kedves Író!
VálaszTörlésElőször is, hadd köszönjem meg, hogy megírtad a történeted, és ezzel színesítetted a kihívást :))
*Stílus:
5 pont.
Könnyed, élvezetes volt, illett a történethez.
*Kulcsok felhasználása:
- mellékszereplő:
3,5 pont.
Megvallom őszintén, hogy Mde Cvikker többet szerepelt a ficben, mint Hagrid, hozzá képest kevés a felhasználása.
- szín:
5 pont
Keresnem kellett, de jó volt a felhasználása.
- tárgy:
5 pont
Konkrétan sikítozva irigykedtem a zsűrifórumon, hogy ez nekem miért nem jutott eszembe? De most elraktározom, mint felhasználandó, jövendőbeli ötletet, az fix!
- varázsige:
5 pont
Hát igen, van hely Roxfortban, ahol nem jó ötlet bevetni a pajzsbűbájt.
- idézet:
5 pont
Tetszett, illett a kitalált karakteredhez.
- titkos kulcs:
5 pont
Átvitt értelemben is működött a dolog, nem csak ténylegesen, szóval szépen belesimítottad a történetbe.
*Cselekmény:
4,5 pont
Bocsánat, de most jön a feketeleves, mert kicsit klisének érzem az alap ötletedet, még az a jó, hogy utána egyedibb lett a kitalált karakterrel. Kicsit ugyan gyors, valószínűleg ez már nem az első ilyen szócsata köztük, annál közvetlenebb a viszonyuk. (Vagy rosszul értettem?)
*Választott Szereplőpáros:
4,5 pont.
Nem vagyok Dramione fan, szögezzük le, kicsit fura ez a gyors csók közöttük, de mivel ez nem egy dráma, hanem egyszerűen egy szórakoztató, romantikus mű, működik köztük a kémia.
(Bár azt nem értem, hogy mire lenne jó a Cruciatus, ha Dracónak nem kell Mio, akkor miért ez a hisztis reakció a csók leminősítésére?)
*Szubjektív vélemény:
4,5 pont.
Nem ez volt a kedvenc történetem, de nagyon jó, nagyon rutinos munkának érzem, amit nem véletlenül kedvel mindenki. Gratulálok hozzá, nagyon jól sikerült történet :D
Lover
(zsűritag)
Kedves író!
VálaszTörlés*Stílus: Szépen fogalmazol, és az egész történet olvastatta magát, csak a fellhető hibák rontottak az összképen. 4 pont
*Kulcsok felhasználása: 2. csomag
- mellékszereplő:Benne volt, és ahol szerepelt, ott szépen meg volt írva, mégsem éreztem olyan hangsúlyosnak. 3 pont
- szín: szépen belesimult a történetbe (elsőre nem is figyeltem rá :)), és nekem tetszett, hogy nem úgy használtad, ahogy azt mindenki várta volna. Én is azt hittem, hogy Dracóhoz lesz köze. 5 pont
- tárgy: Tetszett a felhasználása. Az a figura érdekessé tette a történetet, ahogy folyton beszólogatott, ugyanakkor a képkeretnek nem volt jelentősége. Lehetett volna bármilyen képkeret. 4 pont.
- varázsige: Szerepelt benne, igaz csak egyszer, és nem volt valami nagy hangsúly rajta. 2,5 pont
- idézet: Szépen belesimult a történetbe. Jó ötlet volt, hogy a portré teszi rájuk ezt a megfogalmazást, ugyanakkor nem éreztem azt, hogy annyiból, amit látott/hallott, ez teljesen helytálló lett volna. 4 pont
- titkos kulcs: Szerepelt a történetben, az, hogy nekem valami hiányzott, csak mellékes :) 4,5 pont
*Cselekmény:Az alapszituáció adott, szinte mindenki ezt a macska-egér játékot veszi elő, ha róluk van szó. Egy egyszerű, könnyed történet, ami ha nem kihíváson lenne, nem is kellene értelmet keresni benne, csak élvezni. 4 pont
*Választott Szereplőpáros: Tetszett, illenek egymáshoz, és ezzel a folytonos civakodásukkal szerethetőek, ugyanakkor hiányoltam valamit, talán azt, hogy kicsit magukra találjanak, és ne csak pár mondattal rendezd le, hogy "majd megbeszélik". Egy felindulásból elkövetett csók még nem szerelem. Lehet vonzódás, bármi, de szerelem nem. 3,5 pont
*Szubjektív vélemény: Összességében tetszett, ha nem a pontozás szerint kellett volna olvasni, akkor egész élvezhető kis történet kerekedett belőle, és ha kicsit feljavítod, akkor minden dramione fan imádni fogja. :) 4 pont.
Sok sikert, és szép napot neked!
Üdv: Zoisite (merengő)
Kedves Író!
VálaszTörlésStílus: 4 pont
Jólesett olvasni téged, bár az elírások, helyesírási hibák a kellemes stílusod ellenére is feltűntek, mindenképpen majd nézd át újra a történetet. A párbeszédeid és a leíró részeid kellemes összhangban voltak, nem billent egyik sem a másik rovására, márpedig ezt az egyensúlyt nehéz megtalálni.
Kulcsok felhasználása:
- mellékszereplő: 2 pont
Nagyon kevés volt, ne haragudj. Hagrid épp csak meg lett említve, pici hangsúlyt fordíthattál volna rá.
- szín: 5 pont
Tökéletes volt, és itt szívesen adnék plusz pontokat neked, ha lehetne, mert nem a kézenfekvő megoldást választottad, ennek nagyon örültem.
- tárgy: 5 pont
Végtelenül ötletes megoldás volt, talán eddig a legötletesebb kulcsfelhasználás, külön gratulálok hozzá.
- varázsige: 3 pont
Benne volt, szerepelt, viszont a fenti kulcsokhoz képest valahogy mégis elsikkadt, nem volt túl… hm, nagyszerű (?), különleges a felhasználása. De szerintem ezt azért érzem így, mert a többi kulccsal levettél a lábamról, és emiatt többet vártam volna az összestől is, ne haragudj.
- idézet: 5 pont
Lenyűgöztél, és őszintén mondom, a te kulcsfelhasználásaidnál érzem úgy, hogy rá kéne vennem Ettiéket, hogy plusz pontokat adhassunk.
- titkos kulcs: 5 pont
Csillagos ötös, itt is csak dicsérni tudlak, megint csak ötletes felhasználást láthattunk.
Cselekmény: 4 pont
Érdekes volt, olvasmányos, kellemes stílusban megírt, és talán pont ebből fakad az, hogy picit kevésnek tűnt. Szívesen olvastam volna tovább, bár szeretem, ha az olvasó kap némi szabadkezet a történet továbbgondolásához.
Választott szereplőpáros: 4 pont
Nem ugrálok értük, de szívesen olvasok róluk. Dracót szépen hoztad, Miót néhol nem éreztem az igazinak, de ettől függetlenül tetszettek együtt.
Szubjektív vélemény: 5pont
Érdekes történet volt, kellemesen megleptél vele. Fentebb elmondtam mindent, amit elmondhattam, hova dicsérjelek még? :P Nagyon szeretném a folytatását is olvasni ennek a történetnek, remélem, egyszer még meglepsz vele minket. Gratulálok a történethez, remek lett!
Köszönöm, hogy olvashattam.
Passion (zsűritag)
Szia :)
VálaszTörlés*Stílus: 4
Jó volt, szépen a dőlt betűs részek, a festmény aranyos kis felháborodása, meg minden.
*Kulcsok felhasználása: 2. csomag
- mellékszereplő: 2
Sajnos erre nem tudok több pontot adni, mivel nem is szerepelt szegény, csak meg lett említve.
- szín: 5
Jól benne volt, éppen megfelelően.
- tárgy: 5
Szép felhasználás, jó ötlet.
- varázsige: 5
Szép, jól mutatta a felcsapó érzelmeket, szerepe volt és jelentett valamit.
- idézet: 5
Sir Bauldry monológjai nagyon jók voltak, öröm volt az ő szájából hallani.
- titkos kulcs: 5
Ugyanez.
*Cselekmény: 4
Nagyon jó volt, az alapszituáció és a kibontás is, minden. Azért négy pont csak, mert még olvastam volna, ahogy rájönnek, vallanak és boldogok XD
*Választott Szereplőpáros: 5
A Dramione jó, illenek egymáshoz meg minden. Szépen voltak megírva a karakterek.
*Szubjektív vélemény: 4
A rövidsége miatt, sajnálom.
Sorrow (zsűritag)
Kedves Író!
VálaszTörlés*Stílus: 4 pont.
Élvezetesen írsz, csak a hibák rontották az olvasás élményét.
*Kulcsok felhasználása:
- mellékszereplő: 3pont
Először azt hittem, hogy valami félrenéztem, és Cvikker volt a kulcsod, mert annyit szerepelt benne. Szegény Hagrid teljesen elveszett az erdőben.
- szín: 5 pont
Jó volt a felhasználása, nem volt erőltetett sem.
- tárgy: 4 pont
Csak azért nem adom meg a maximumot, mert az ötlet zseniális volt. Az egyetlen bajom az volt vele, hogy magának az antik képkeretnek semmi jelentősége nem volt.
- varázsige: 5 pont
Benne volt, ahogy kellett.
- idézet: 4,5 pont
Illett a történetbe, különösebb jelentősége nem volt ugyan.
- titkos kulcs: 5 pont
Ötletes felhasználás volt ez is. Tetszett.
*Cselekmény: 4 pont
Szépen volt felvezetve minden, mégis kevésnek érzem. A hirtelen csók, ami előtt vitáztak, és ami után folytatták tovább a vitát. Szórakoztató volt, ugyanakkor kevés, mert a szerelmi rész elcsépelt lett benne.
*Választott Szereplőpáros: 4 pont.
Jópofák együtt, bár nálad nem tudtam kiigazodni azon, hogy most akkor akarják-e egymást vagy sem. Ha Draco akarja, akkor miért kínozná meg? Tagadás létezik, de ennyire azért nem lenne durva..
*Szubjektív vélemény: 4,5 pont.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszett, csak a hiányosságai rontottak az élvezhetőségén.
Köszönöm, hogy olvashattam és sok sikert!
Vicaa (merengő)