Kulcs
csomag:
2. csomag
Rubeus Hagrid,
méregzöld, antik képkeret, Protego „Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet
ütnek rajta.”(Stendhal) Titkos kulcs: Zsarnokság
Szereplőpáros: Bellatrix
Lestrange - Voldemort
Kategória: Dráma,
angst
Korhatár:14
Figyelmeztetések: OOC
karakterek, néhol kissé AU lehet
Jogok: Minden
jog az utánozhatatlan Rowling anyánkat illeti, aki megteremtette ezt az
elképesztő világot. Én csak eljátszadoztam egy kicsit a karakterekkel.
Leírás: „Azt
mondják, az ember nem élhet remény nélkül. Nos, nem is él, hanem meghal.”
(Patrick Süskind)
Megjegyzés: A
szervezők semmilyen módon nem vállalnak felelősséget az író történetének
helyesírásáért és egyéb hibáiért.
Mert nem minden tündérmese végződik boldog befejezéssel
Halva születni kiváltság. Nem látsz, nem érzed a csípős levegő
jéghideg ostorcsapásait, nem tépáz eső, nem fújja a hajad a viharos őszi szél,
és ami a legfontosabb, nem tart fogva a jeges fájdalom tüzes pokla. De ha a
tested eközben él, és a világ körülötted kitisztulni látszik, megtapasztalhatod
magad körül a világ kegyetlen körforgását, majd mikor a fagyos szíved éledezni
kezd, egy szempillantás alatt mélyebbre süllyedsz, mint valaha. Gyűlölöd majd
látni, ahogy a családod nem a családod többé. Gyűlölöd majd a fullasztóan nehéz
levegő súlyát a mellkasodon érezni minden egyes alkalommal, mikor belegondolsz,
ki lehettél volna, és helyette ki vagy most. Gyűlölni fogod az embereket,
akiket eltaszítottál magadtól, mert betölthetetlen űrt hagytak a lelkedben.
Gyűlölni fogod a világot és magadat. Pontosan úgy, ahogy Bellatrix Lestrange
tette, mert róla szól ez a véráztatta mese. Róla, egy rajongó szerelemről és
egy fájdalmas életről.
„A munka legfontosabb része a kezdet.”
A macskaköves úton hűvös fuvallat szaladt végig, magával rántva
a bordóba és barnába öltözött elszáradt faleveleket. A hold vékony sarlója alig
látszott az égen, helyet hagyva a megannyi tündöklő csillag fényének. A járdán
cipők jéghideg kopogása hallatszott, amint egy feketébe öltözött fiatal lány
sietősen lépdelt rajta. Fekete haja ziláltan lógott a szemébe, tekintete
kiismerhetetlen fénnyel csillogott. Mellette egy magas, szikár férfi haladt, a
lányéhoz hasonló sötét szemekkel az égboltot kémlelte. A lány érezte a karján a
férfi érintését, ami jelezte, hogy az útjuk az előttük magasodó, árnyékba
borult vaskapunál végződik. Mögötte egy
hatalmas, hófehér ház állt, külsőre palotának is beillett volna. A belseje
ugyancsak beigazolta a lány sejtését, miszerint egy igen jómódú ember
otthonában tartózkodott. Gyönyörű freskók és lámpatartók vették körül, mikor
megálltak az egyik ajtó előtt.
– Tovább sajnos nem
kísérhetlek. A Nagyúr kifejezetten kérte, hogy kettesben legyetek. Ügyes légy,
Bella – lehelt egy apró csókot a lány homlokára.
– Nem fogok
csalódást okozni – ígérte meg a lány, majd halk kopogás kíséretében benyitott a
szobába.
Az ablak előtt egy
fekete köpenybe burkolózott alak állt, háttal a lánynak. Néhány pillanat után
egy lassú mozdulattal megfordult. Csuklyája mélyen az arcába volt húzva, de a
szeme eszelős csillogását még így is ki lehetett venni a homályból. A lány
nyelt egyet, ahogy a férfi elindult felé, majd néhány lépésnyire megállt
előtte.
– Nagyúr – hajolt
meg Bella
– Add a pálcád –
utasította sziszegő hangon. A lány reszkető kézzel teljesítette a kérését.
– Különösen merev –
jegyezte meg elgondolkodva a férfi. – Bizonyára igencsak makacs lehetsz.
– Ami azt illeti… -
kezdett bele Bella.
- Csendet – intette
le egyetlen mozdulatával a lányt, aki nehezen tudta türtőztetni magát.
– Miért engedelmeskednék
olyasvalakinek, aki a saját arcát is takarja? – bukott ki végül Bellából a
mondat, amit azonnal meg is bánt. A férfi halk kuncogást hallatott, majd
közelebb lépett hozzá. Hirtelen, minden előjel nélkül lerántotta a fejéről a
csuklyát, és a lánynak elállt a lélegzete. Minden csúfságra számított, de az
elé táruló látványra nem készült fel. Egy viszonylag fiatal férfi állt előtte,
hófehér arcát haja sötétbarna hullámokban keretezte, fekete szeme különösen
csillant. A szíve a korábbinál is hevesebben kezdett dobogni. Ahogy a két sötét
tekintet egymásba fonódott, érezte, valami végleg megváltozott.
„Szánalmas az a tanítvány, aki nem múlja felülmesterét.”
– Egészen jó – simogatta
az állát elgondolkodva a férfi. Bella megengedett magának egy halvány mosolyt,
miközben térdre roskadva próbálta összeszedni magát. Büszke volt rá, hogy a
Nagyúr személyesen vállalta a tanítását, ezért minden fájdalommal teli perc
örömet okozott neki.
Éppen felállni készült volna, mikor váratlanul mellkason találta egy újabb átok. Úgy érezte, millió apró kést szúrnak a minden porcikájába. Nem tudta mire vélni a támadást, így a padló hűvös köve felé görnyedve várta, hogy véget érjen a varázslat hatása, azonban az csakhamar nem akart elmúlni. Reszkető kézzel a földön heverő pálcája felé nyúlt, de időközben a látása is elhomályosodott, így jóformán a sötétben tapogatózott. Percek teltek el, mire ismerős felületet érzett a tenyere alatt. Utolsó erejével megmarkolta a pálcát, és egy erőtlen átkot küldött a mestere irányába, majd elsötétült minden.
Éppen felállni készült volna, mikor váratlanul mellkason találta egy újabb átok. Úgy érezte, millió apró kést szúrnak a minden porcikájába. Nem tudta mire vélni a támadást, így a padló hűvös köve felé görnyedve várta, hogy véget érjen a varázslat hatása, azonban az csakhamar nem akart elmúlni. Reszkető kézzel a földön heverő pálcája felé nyúlt, de időközben a látása is elhomályosodott, így jóformán a sötétben tapogatózott. Percek teltek el, mire ismerős felületet érzett a tenyere alatt. Utolsó erejével megmarkolta a pálcát, és egy erőtlen átkot küldött a mestere irányába, majd elsötétült minden.
Fehér. Ez volt az
első szó, ami eszébe jutott, miután ki tudja mióta feküdt a jéghideg padlón
eszméletlenül. Minden világosnak és tisztának tűnt. Kis idő után rájött, hogy
csak a csillár fénye világított a szemébe.
– Csalódott vagyok
– ciccegett bosszúsan a férfi.
– Én meg félholt –
motyogta Bella az orra alatt.
– Parancsolsz? –
csattant vészjóslóan a Nagyúr hangja.
– Semmi – vágta rá
azonnal a lány, mire ő elégedetten bólintott. Bella erőtlenül feltápászkodott,
leporolta magát, majd az asztalon heverő pálcájára nézett. Tekintete óvatosan a
mesterére siklott, szemében kihívás halvány fénye csillogott. Amaz nem
foglalkozott vele, helyette magában motyogva jegyzetelt valamit. Kihasználva a
helyzetet, gyorsan a pálca után nyúlt. Az akciója sikeres volt, de a férfi még
mindig nem figyelt rá. Kezdte elönteni a méreg, elvégre azért voltak ott, hogy
a Nagyúr tanítsa. Irkálni ráér később is
– gondolta, majd bele sem gondolva éles kiáltást hallatott.
– Crucio! – Ahogy Bella kimondta a bűvös szót,
ami oly könnyedén állt a szájára, a férfi teste megvonaglott a székében, és
befejezte a körmölést. Féloldalasan a lányra sandított, majd székcsikorgás
kíséretében felállt a helyéről. Pár hosszú lépéssel Bella előtt termett, és
valóságos toronyként magasodott fölé.
– Szép próbálkozás, Bellatrix – ízlelgette
különös árnyalattal a hangjában a nevet, amitől a lány megborzongott. Kecses
ujjaival egy kósza tincset kisepert Bella homlokából, majd a füléhez hajolt, és
suttogni kezdett.
– Sajnálatos, hogy
az érzéseid túlságosan elvakítanak – érintette meg ajkaival egy másodpercre a
lány hűvös bőrét. – Megmutatom, hogy kell jól csinálni… Crucio. – Bellának
ideje sem volt feleszmélni a bódulatból, újra elérte a fájdalom.
„Mindenkinek megvannak a saját titkai.”
Hűvös tavaszi szél
süvített végig a fenyves holdfényben úszó fái között, ahogy a két feketébe
öltözött alak ólomsúlyú léptekkel haladt az ezüstösen csillogó fűtengerben.
„Van
fogalmad róla, mi az a horcrux?” – ez a mondat visszhangzott
folyamatos egymásutánban a lány fejében. Mestere elképesztő áhítattal ejtette
ki a száján a szót, és ez épp elég volt ahhoz, hogy tudja, fontos dologról van
szó. Nem merte megkérdezni, miről van szó, így halványan nemet intett a
fejével. A férfi arcán csalódottság futott végig. Nem mondott semmit, nem
kezdett el mesélni, így még akkor sem volt tisztában, mire készülnek, mikor
megálltak az erdő szívében egy apró tisztáson. A férfi hanyagul letelepedett a
fűbe, majd intett Bellának, hogy foglaljon helyet, mintha csak egy márványpalotában
lennének. Nevetséges – gondolta, de
leült.
– Nem akarlak
megsérteni, Nagyuram – kezdett beszélni a lány, tartva egy kis szünetet, hogy
meggyőződjön arról, a másiknak nincs-e ellenére, hogy megszólalt, majd
folytatta –, de mit keresünk itt? Úgy értem…
– Nem hallgathatnak
ki minket – válaszolt úgy, mintha természetes lenne, hogy a semmi közepén akar beszélgetni.
A lány nem mert válaszolni. – Nézz körbe. Körülvesz az élet. Örülnöd kéne.
Bella most már
biztos volt benne: a Nagyúr megőrült. Minden jel erre utalt. Nem mert
megszólalni, helyette várta, hogy a férfi beszéljen, aki kisvártatva mesélni
kezdett.
– Évekkel ezelőtt,
mikor még a Tom Denem névre hallgattam, amit a mugli apámtól örököltem – vágott
fájdalmas arcot –, kutatni kezdtem. Rájöttem, hogy csak akkor teljesíthetem be
a sorsomat, ha biztosítom a védelmemet. Így találtam rá a könyvtár zárolt
szekciójában egy érdekes tanulmányra a horcruxokról. Ezek az írások úgy
tartották, hogy ha sikerül többfelé szakítani a lelket, annak egy szilánkja egy
tárgyba száll, és az illetőt csak akkor tudják véglegesen megölni, ha a tárgyat
is elpusztítják. Látom nem érted, mit szeretnék mondani – jegyezte meg Bella
ábrázatát kémlelve. – Nos, ahhoz, hogy létrehozzunk egy ilyen lélekszilánkot,
ölni kell. Rögvest ki akartam próbálni, így kézenfekvő megoldásként megöltem az
apámat. Ne nézz így, te sem tetted volna másképp – mosolyodott el.
– És… ez után mi
történt? – érdeklődött a lány.
– Bár a folyamat
meglehetősen fájdalmasnak bizonyult, a siker hamar örömmel töltött el. Nem
kellett sok idő, újra öltem. Kinyitottam a Titkok Kamráját, mint Mardekár
Malazár utódja, és a Baziliszkusz végzett egy sárvérű lánnyal. Sikerült mindent
arra a félnótás Hagridra fognom. Már akkor is egy ostoba fajankó volt, aki nem
érdemelte meg, hogy a Roxfortban tanuljon. De az az átkozott Dumbledore megint
beleköpött a levesembe. Mindenesetre, a következő szilánk is a helyére került.
Ezen kívül még két horcruxot hoztam létre, és most Bellatrix, itt az idő, hogy elrejtsem
az egyiket. Ehhez pedig szükségem van a segítségedre. Velem tartasz? – nézett
várakozóan a lányra, mire az reszketegen bólintott. Nem tehetett mást.
Visszavonhatatlanul beleszeretett. És ott, ebben a pillanatban valami különös
történt: egy másik, dermedt szív újra megdobbanni látszott.
„A kényszer mindig helytelen, akármilyen irányba
hat.”
Bella undorodva
nézett a hófehér, csipkével teletűzdelt ruhájára. Pontosan úgy érezte magát,
mint az a zilált hajtincs, amit hiába próbáltak fésűvel összerendezni,
minduntalan belehullott a homlokába. Mintha valaki kívülről megpróbálta volna
őt is szabályos rendszerbe taszítani, míg a szíve zabolátlanul dübörgött a
mellkasában, akárhányszor az emberekre gondolt, akik előtt végig kell majd
sétálnia a csodálatos ruhakölteményében, és mosollyal az arcán kell majd
csevegnie velük, mintha élete legszebb napja lenne. De nem volt az. Mert ő
Bellatrix Black volt, nem pedig Lestrange, a szíve pedig nem Rodolphusé volt,
hanem valaki másé. Olyasvalakié, aki aznap nem jelent meg a vendégek között.
Mikor újra
találkoztak, a hangulat fagyos volt az esküvő közeli emlékétől. Bella bűnbánóan
vizslatta a földet, miközben a férfi méregzöld színű gyűlölettel teli tekintettel
nézte a lány elkeseredett arcát.
– Nem akartam
hozzámenni – törte meg a csendet Bella.
– Mégis megtetted –
jelentette ki olyan ridegséggel a hangjában, ami hatalmas sebet ejtett a lány
szívén.
– Nagyuram – szólt
kétségbeesetten, mire a férfi keze ökölbeszorult.
– A te Nagyurad,
mi? – köpte a szavakat undorodva. – Azt hiszed, van bármi közöd hozzám? Hogy
jelentesz nekem bármit is? Nagyot tévedsz, Bellatrix
Lestrange. – Bellát érzékenyen érintette az újdonsült férjétől kapott
vezetéknevének puszta kimondása is.
– Tom –
próbálkozott a férfi ifjúkori nevével. Láthatólag nem ért el vele nagyobb
előrehaladást, sőt.
– Igazad van –
nevetett fel keserűen. – Az apám neve valóban sokkal többet használ. Akárhogy
is hívsz, nem változtat semmit. Te már egy férjezett asszony vagy, én pedig
undorodom tőled. Rosszabb vagy, mint bármelyik sárvérű.
Bella mélyen
hallgatott, csak a könnyei patakzottak rendületlenül. Valami végleg eltört
benne a sárvérű szó hallatán.
„Könnyű megfeledkezni arról, hogy a régi életünk nem csak
egy álom volt.”
A lány meredten
bámulta a kezében tartott fotót, ujjai görcsösen szorították az antik
képkeretet, amit annak idején Lumpsluck irodájából csent el. A fiatal fiú képét
nézve keserédes félmosolyra húzódott a szája.
– Mi történt veled,
Tom? – suttogott rekedten.
Minél inkább
kereste a választ, annál messzebb sodródott a céltól. Jobbnak érezte volna a
tudatlanság édes bárkáján evezni, hagyni, hogy a rózsaszínű felhők magukba
burkolják, azonban a valóság jéghideg, feketén örvénylő tengere egyre csak a
húzta a mélybe. Szerette volna elfojtani az érzést, ami inkább volt nevezhető
tébolyult rajongásnak, mintsem szerelemnek. Sem ő, sem Tom nem tudott szeretni.
A kettejük különös kapcsolata már a kezdeteknél halálra volt ítélve, és mégis,
fájdalomtól és örömtől egyszerre reszketve elindultak a kötélen, hogy aztán a
tánc végeztével mindketten a tátongó szakadékba zuhanhassanak. Mert nem volt
más végkifejlet.
„Mindig akkor jövünk rá, hogy mi a legfontosabb
számunkra, mikor már elveszítettük.”
Hiába a keserű
érzés, ami minden nap kísértette az élete során egyetlen rossz döntés miatt,
éles fájdalom hasított a lelkébe, mikor minden borongós reggelen újra és újra
tudatosult benne: Tom Denem nincs többé. Nem látja többé az arcát, nem hallja a
hangját, nem dobban nagyot a szíve, miután kiejtette a száján a nevét. Ezek
mind emlékek lettek. Csak abban bízott, hogy egy nap még visszatér, mint a
legendában Arthur. Mert az ő Albionjuk, a varázsvilág megmentésre szorult, és a
feladat egyedül rá hárult, így minden este fohászkodva kémlelte az eget, és
várta azt a test nélküli lelket, ami egy messzi tájon barangolt. Csak a
horcruxokban bízhatott.
„A tükör a legőszintébb barátnőd: mindig az arcodba
dörgöli a valóságot.”
Ahogy rápillantott
az ezüstszegélyű tükörre, idegen arc nézett vissza rá. A vele farkasszemet néző
nő ruhája kopott volt, haja megfakult az évek során. Próbálván helyrebillenteni
a látottakat, halványan elmosolyodott, ám a valóságban viszonylag lágy mozdulat
a tükörben inkább állati vicsorra hasonlított. Sötétbarna szemei helyén fekete
lyuk tátongott, az üresség elnyelte a tekintete múltbéli, reménnyel telt
csillogását.
Ezt tette vele az
idő, amit nélküle élt meg. Kifakult, mint a régi kép, amit annyira féltett. Az
arcát egyre mélyebben barázdáló ráncok tanúskodtak az óra folytonos
ketyegéséről, a szédítő, mégis lassú körforgásról, amit az életének nevezett.
Remélt, hitt, bízott, majd újra és újra elesett, akár egy kisgyermek, mígnem
megtanulta tűrni az égető kínt, amit a szüntelenül felszakadó sebek okoztak.
Vihar előtti csend
Lehet-e két első
találkozás? Mégis hogyan lenne lehetséges? Mégis, mikor Bellatrix újra
találkozott a Nagyúrral, úgy érezte, akkor találkoznak először. Bár tudatában
volt annak, hogy a külseje minden egyes horcrux létrehozásakor torzult egy
kicsit, és a halál sem egy profi sminkmester, a látványra nem tudott
felkészülni. A férfi összes haja kihullott, az orra helyén két furcsa lyuk
éktelenkedett, a szeme pedig vörös volt. Eszetlen, őrült vörös fény vette át a
tekintete korábbi bűvöletes feketéjét. Nyomokban sem emlékeztette arra, akit ő
ismert. Egyedül a szívét sanyargató érzés emlékeztette arra, hogy legbelül ő az
a gyönyörű és veszélyes férfi, aki valaha volt. Ennyi maradt belőle: egy érzés,
ami Bellatrixot mélyen elkeserítette, ami a hónapok elteltével mit sem
változott.
Visszatért – mégis ez
volt az egyetlen dolog, ami számított.
Ahogy ott álltak a
csillagvizsgáló torony tetején, és a viharos szél cibálta a hajukat, tengernyi dolog
történt. Rengeteg minden lezárult, és mégis, a java csak akkor kezdődött. A
Nagyúr visszatért, és Albus Dumbledore meghalt. A legtöbb ember lelkébe félelem
költözött, ám Bellatrix egy kicsit a fellegekben járt. Ám egyvalamitől
mégiscsak rettegett. A halált hozó átok zöld villanása egy különös vihar
illatát hozta magával a távolból, ami csak egyet jelenthetett: háborút. Nem
akarta újra elveszíteni azt, akit annak ellenére, hogy egy zsarnok lett, és
sorra küldte a halálba a szolgáit Potter miatt, a legjobban szeretett.
„Nagyon nehéz egy tökéletes családban felnőni, amikor
az ember nem tökéletes.”
A Roxfort elleni
támadás már javában zajlott, mindenhol csatazaj visszhangzott a hűvös
kőfalakról. Egy hatalmas, szakállas alak elkeseredetten harcolt az egyik
sarokban, s bár nem bizonyult túl eszes harcosnak, a végletekig elszánt volt.
Bellatrix nosztalgikus mosollyal a száján haladt el mellette. Jól emlékezett
Rubeus Hagridra a Nagyúr történeteiből, és akármennyire is keresztbe akart
tenni Tomnak annak idején, nem tudott haragudni rá. Irigyelte, amiért olyan
naiv és ostoba volt. Könnyebbnek tűnt ilyennek lenni. A mellkasa összeszorult a
gondolatra, miszerint ő is élhetett volna boldog életet, így inkább más
célpontot keresett magának. A tömeg örvénylő forgatagában nem kellett sokáig
kutatnia, egyből kiszúrt egy nagyon is ismerős arcot. Nem tétovázott sokáig,
azonnal támadásba lendült. Halottnak akarta látni az összes családtagját, és ez
alól Tonks sem volt kivétel. A nő azonban számított a támadásra.
– Protego! –
üvöltötte, mire Bellatrix átkai visszapattantak a varázslat hatására képződött
pajzsról. Percekig tartott, mire jelentősen csökkent a bűbáj hatása.
– Mi történt veled,
Bella? – kérdezte kifulladva az unokahúga. A nő keserű mosolyra húzta a száját,
megigazította zilált haját, majd nemes egyszerűséggel folytatta az átkok
szórását. Veszélyesebbnél veszélyesebb varázslatokat küldött Tonks felé, aki
már alig próbálta tartani maga előtt a pajzsot, de egyetlen egyszer sem villant
halált hozóan Bellatrix pálcája. Végül a páncélul szolgáló bűbáj megtört, és a
fiatal nő a hátára zuhant. Bellatrix lassan odalépett hozzá, magában ízlelgetve
a diadalt, majd némán letérdelt mellé. Szomorúan figyelte a régóta ismert
arcot. Szomorú volt, de pusztán azért, mert nem érzett megbánást. Még csak nem
is sajnálta a lábainál fekvő nőt, aki talán egy másik, kevésbé keserves életben
a barátja lehetett volna.
– Felnőttem,
Nymphadora. Sajnálom, hogy neked nem sikerült. – A szavak súlytalannak tűntek,
ahogy ott kuporogtak a csatatéren, mindketten lebénultan. A ruhájuk koszos és
szakadt, az arcuk pedig fáradt volt a harctól. Ahogy az unokatestvére arcát
vizslatta, szinte szomjazta a halált. Mindennél jobban vágyott arra, hogy
távozzon ebből a világból. Nem volt senkije, akit szerethetett volna. Egész
életében egyetlen embert szeretett, de ő már halva született.
„Némely
szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta."
Bellatrix Lestrange
kívánsága rövid időn belül teljesült, mikor a bosszúra szomjazó Molly Weasley
átka végett vetett az életének. Valahol a távolban pusztító üvöltés
hallatszott, de már nem számított. Bellatrix már nem létezett többé. Egy nagyon
távoli, fénnyel teli tisztáson azonban ugyanebben az időben megjelent egy
feketehajú kislány. Egy Tom Denem nevű kisfiúra várt, akivel ettől fogva minden
este együtt játszottak, míg rájuk nem telepedett az éjszaka sötétje.
VÉGE
Szavazás
Arra szeretnénk
megkérni titeket, hogy a pontokhoz
fűzzetek hozzá egy néhány mondatos indoklást is, hogy az írók is tudják,
miért kapták éppen az adott pontszámot. Köszönjük!
A nevetek mellé írjátok oda zárójelbe az oldal nevét /pl. (Merengő,
Továbbvilág, FF-net stb.)/, ahol regisztrálva vagytok. Legalább 1 hónapos regisztráció szükséges az
általatok megadott fanfiction oldalon ahhoz, hogy a szavazat érvényes legyen!
Minden kategóriában
maximálisan 5 pont adhattok. Fél pontokat is adhattok.
Az adható legkevesebb pontszám az 1 pont, a legmagasabb pedig az 5 pont, de fél pontokat is használhattok. pl: 3,5 pont
Az adható legkevesebb pontszám az 1 pont, a legmagasabb pedig az 5 pont, de fél pontokat is használhattok. pl: 3,5 pont
A szavazásról bővebben itt olvashatsz!
Segítségként mellékeljük az Útmutatót is. Itt megtalálhatod a kulcsfelhasználással kapcsolatos alapkövetlényeinket.
Segítségként mellékeljük az Útmutatót is. Itt megtalálhatod a kulcsfelhasználással kapcsolatos alapkövetlényeinket.
Emlékeztetőül mellékeljük az író által választott
kulcs-csomag részleteit, a titkos kulcsát, és a szereplőpárosát.
Rubeus Hagrid,
méregzöld, antik képkeret, Protego „Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet
ütnek rajta.”(Stendhal)
Titkos kulcs: Zsarnokság
Szereplőpáros:
Bellatrix Lestrange – Voldemort
*Stílus:
*Kulcsok felhasználása: 2. csomag
- mellékszereplő:
- szín:
- tárgy:
-
varázsige:
- idézet:
- titkos
kulcs:
*Cselekmény:
*Választott Szereplőpáros:
*Szubjektív vélemény:
Szia!
VálaszTörlésBátor vállalkozás volt ez a páros :-)
Stílus: Az első pár mondat nagyon kidolgozott, átgondolt volt, kicsit talán sok is, ez később azonban szétcsúszott -- nem lett a történet stílusa "rossz" vagy zavaró, csak éppen más, mint a kezdés, amivel felteszem, többet foglalkoztál. A Bella-Tom párbeszédek, főleg mikor Voldemort mesélt a múltjáról, nekem eléggé hiteltelenek voltak, és ezeknek a stílusa nagyon elütött a szöveg többi részétől. Apró helyesírási hibák voltak. 4 pont
Kulcsok felhasználása: 2. csomag
- mellékszereplő: Elég nehéz erről bármit is mondani, Hagrid nálad szerintem nem volt mellékszereplő, csak említés szintjén jelent meg, úgy se hangsúlyosan, akárki más is lehetett volna. Ennek megfelelően nem ábrázoltad vagy hasonló, így nem is nagyon tudok pontot adni rá. 2 pont
- szín: Csak egyszer szerepelt, szigorúan véve akkor is rosszul: "a férfi méregzöld színű gyűlölettel teli tekintettel nézte" -- ez így azt jelenti, hogy a gyűlölet zöld, amivel a tekintete tele volt, ha kiteszem a vesszőt, akkor a tekintete zöld, ami elég nehezen lehetséges. Nem kötekedésből írom, csak hogy tudd, miért ez a pont. 1,5 pont
- tárgy: Beleírtad, de ezen kívül a követelmények egyikét sem teljesítette a kulcs felhasználása (legyen kreatív, legyen jelentősége, ragadja meg az olvasó figyelmét). 1,5 pont
- varázsige: Csak egyszer szerepelt, akkor viszont jól. 3 pont
- idézet: Az egész idézetes megoldás tetszett, jól beleszerkesztetted a kapott sort is, a végén jelentőséget is kapott. A többi idézetet azért illett volna lehivatkozni. 4,5 pont
- titkos kulcs: A zsarnokságot nem nagyon fedeztem fel ebben a történetben, se szó szerint, se átvitten: oké, hogy Voldemort kis jóindulattal zsarnoknak tekinthető, de ennek ebben a történetben nagyon pici szerepe volt, nem lett a cselekmény része. 1,5 pont
Cselekmény: Elég nehéz pontozni ezt, mivel nem nagyon volt. Bellatrix életéből random kiragadott, nyúlfarknyi részleteket mutattál be ügyes vágásokkal, ami önmagában jól is sikerült, de attól még cselekmény nem volt -- ez nem is lenne baj, csak azt se mondhatom, hogy az írásod a lélektaniságra koncentrált volna, hiszen zanzásított összefoglalókat írtál Bella aktuális lelki állapotáról, néhol a kihíváshoz igazodva arról is, hogy szerelmes, de hiányzott az indoklás, kifejtés. 3 pont
Választott Szereplőpáros: A könyvekhez képest mindketten teljesen kifordultak magukból, Bella gondolatai és az interakcióik is erre mutatnak. Az OOC alapvetően nem baj, csakhogy nálad ez mellőzött mindennemű indoklást, alátámasztást, így a levegőben lógott a dolog: a könyvekből tudom, hogy milyenek, látom, hogy te ettől eltértél, de arra már nem kapok magyarázatot, hogy mi változott az életükben vagy az alapvonásaikban, és miért lettek pont olyanok, amilyenek ebben a történetben. A történet inkább Belláról szólt, mint a kapcsolatukról, és csak igen kis részben foglalkozott a szerelmükkel -- pl. arra se kaptam magyarázatot, hogy Bella megszállottság helyett miért szerelmes. 2 pont
Szubjektív vélemény: Tömören: ez kevés, nagyon kevés, legalábbis egy kihíváson. Az a benyomásom, hogy nem túl sok időt és energiát fordítottál erre az írásra, mintha az utolsó pillanatban kaptál volna észbe, de javíts ki, ha tévedek. Kidolgozatlannak érzem az egészet, a koncepció tetszik, de a fent már kifejtettek miatt nem különösebben élveztem az olvasást. Szerintem jó sok részlet kellene ebbe, az a karakterábrázoláson is segítene. 2 pont
Remélem, nem bántottalak meg a véleményemmel.
Sok sikert,
Tigi
Kedves író!
VálaszTörlésStílus: 4 pont
Kulcsok felhasználása: 2. csomag
- mellékszereplő: Hagridot épp csam megemlítetted, ez kevés. 1 pont
- szín: Egyszer szerepelt, és az sem ragadott meg. Vissza kellett keresnem, hogy hol is volt. 2,5 pont
- tárgy: 3pont
- varázsige: Ez is csak egyszer szerepelt. 3 pont
- idézet: Bevallom, nekem ez annyira nem jött be. 3 pont
- titkos kulcs: Megemlítetted, hogy Voldemort zsarnok volt, de ez nem sokat jelent. Aki olvasta a könyveket, az tudja, de az írásodból ez nem derül ki. 2,5 pont
- Cselekmény: Apróbb jeleneteket láthattunk Bella életéből, de egyébként semmi extra nem volt benne. 3 pont
Választott Szereplőpáros: Elég merész húzásnak tartom, mert Voldemort senkit sem szeret, ahogy Bella sem. Ő inkább megszállottan rajong. Egy őrült elme, akire rá lehet fogni, hogy szerelmes, de a történetből nem derült ki, hogy mi a vonzalom alapja. Mindkét szereplő nagyon OOC volt. 2 pont
Szubjektív vélemény: Sajnálom, de nekem nem tetszett.Nem a párossal volt bajom, csak egyszerűen nem élveztem. 1,5 pont
Üdv: Zoisite (merengő)
Kedves író!
VálaszTörlés*Stílus: Szépen fogalmazol, bár akadtak benne hibák. Az eleje talán jobban kidolgozott volt mint a vége, de nem volt annyira zavaró. 4 pont
*Kulcsok felhasználása: 2. csomag
-mellékszereplő: Benne volt de kevésnek éreztem, hogy csak említés szintjén van benne. 3 pont
-szín: Itt úgy érzem, hogy szerepelt mert szerepelnie kellett, de mintha nem tudtad volna máshogy elhelyezni a történetben ezt a kulcsot. Olyanról pedig még nem hallottam, hogy méregzöld gyűlölet. Szerepelt benne, de csak egyszer és ezt elég kevésnek érzem. 2 pont
-tárgy: Kíváncsi voltam, hogy miként lesz a történetbe helyezve. Érdekesen oldottad meg és bár nem volt jelentős, nekem mégis megfogta a figyelmem az a jelenet mikor Bella szomorkás félmosollyal nézi a képet. 4 pont
-varázsige: Jól volt használva és illet a helyzethez, de kevésnek éreztem. 3,5 pont
-idézet: Érdekes volt fejezetcímként látni szó szerint az idézetet, de valamilyen szinten úgy érzem átvitt értelemben is szerepel a történetben. 4 pont
-titkos kulcs: Érdekes kulcsot kaptál és bár érezhető végig, hogy a néhai Tom Denem egy gyilkos, de nem éreztem át a zsarnokságát. Valójában Voldemort tekinthető zsarnoknak, de úgy gondolom, hogy ez a jelleméből fakad a cselekményben nem látni a zsarnokságot. 2,5 pont
*Cselekmény: Tetszett, hogy fejezet részekre bontottad és mindnek adtál címet, bár a fejezetek között úgy érzem, hogy nagyok az ugrások. Hiányolom a szerelmi szálat, bár valamilyen szinten érezhető volt a két szereplő között. Ettől eltekintve szépen volt felépítve, de voltak részek amiket jobban is ki lehetett volna fejteni. Például érdekelt volna, hogy miért döntött úgy Tom, hogy maga fogja edzeni Bellát és miért mesélt neki a Horcruxokról. Bella miért várta a végén a halált és miért gyűlölte meg ennyire a családját. Jó lett volna ezekre is választ kapni. 3 pont
*Választott Szereplőpáros: Alapjában véve tetszett a párosod, de úgy érzem, hogy egy kicsit elrugaszkodott volt az eredetihez képest. Ez persze nem baj, a figyelmeztetést is kitetted, de mégsem kaptam választ arra, hogy miért voltak ennyire kifordulva önmagukból. 3 pont
*Szubjektív vélemény: Tetszett a történet. Mikor megláttam, hogy kik a választott párosaid nagyon kíváncsi lettem. Sajnálom, hogy nem volt jobban kidolgozva a történet. A fejezetek úgy érzem, hogy nagyokat ugranak az időben és nem volt magyarázat arra, hogy miért lettek ennyire mások. Úgy érzem, hogy ez a történet inkább Belláról szól mint a kapcsolatáról Voldemort Nagyúrral, viszont megpróbáltad érzékeltetni, hogy mikor mit érez vagy gondol Bella. Hiányzik, hogy tudjam az okokat amik miatt ennyire változott a viselkedésük az eredeti történethez képest. Ettől függetlenül, úgy gondolom, hogy egy kis átalakítással, jobb kidolgozással egy egészen remek és egyedi történet válhat belőle. 3,5 pont
Köszönöm, hogy olvashattam.
Joy ( zsűritag )
Szia!
VálaszTörlés*Stílus: Használtál nagyon szép leírásokat, de ugyanakkor voltak a történetben olyan áthidalások, amik kissé felszínessé sikeredtek ezek mellett. Főleg a párbeszédekkel volt problémám, mint stílussal; annyira nem illettek bele a szövegkörnyezetbe, hogy az nem igaz. Adsz egy leírást pl. Voldemortról, egy olyat, amitől szinte magam előtt látom őt, minden egyes rezdülésével együtt, aztán a szájába adott szavaktól szétrobban az egész és nem marad belőle semmi. Kicsit felemás érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. A másik, amit nem értek, az az indokolatlan sok idézethasználat. Értem, hogy egy drabble-szerű füzért hoztál nekünk, és kvázi, mint cím szolgálnak ezek a citátumok, de a jelentésük egyáltalán nem kapcsolódik ahhoz, amit alatta írtál. Kusza volt. 2 pont
*Kulcsok felhasználása: 2. csomag
- mellékszereplő: Nem volt igazán hangsúlyos, de ha úgy nézem, hogy Voldemort tervének fontos részét képezte, hogy Hagridra hárítsa a gyanút, úgy viszont fontos volt kiemelni – mondjuk az igaz, hogy nem mellékszereplő volt. 4 pont
- szín: Érdekes felhasználás volt, de inkább negatív értelemben, semmint pozitív. Méregzöld színű gyűlölet; az milyen? Leginkább a kontextusba helyezéssel vannak fenntartásaim. 1 pont
- tárgy: Benne volt, de itt lebeg a kérdés, hogy miért? Mi volt a szerepe azon kívül, hogy Bella szomorúan nézte benne a képet, hogy mégis mi történt Tommal? Nem… sajnos ezt nem sikerült úgy felhasználni, ahogy a kihívás megkövetelte volna. 1 pont
- varázsige: Ezzel viszont nem volt semmi probléma, kivéve, hogy csak egyszer használtad fel, de azt hiszem, felesleges lett volna egy jelenetbe kétszer is beleírni csak azért, mert ezt mondja a szabályzat (de azért lenyesem érte azt a kis fél pontocskát). 4,5 pont
- idézet: Annyi idézet volt benne, hogy nem igazán tűnt ki, melyik volt a kulcsod. A felhasználása sem nagyon győzött meg, talán éppen a sok másik idézet miatt, egyszerűen a végére már nem fogott meg. Nem tudom. Elveszett az idézetrengetegben, és így kellő hangsúlyt kapni sem tudott. (Csak egy apró megjegyzés: ha bármit kiemelsz, annak a forrását jelöld meg legközelebb, hiszen ezeket az idézeteket nem te találtad ki). 2 pont
- titkos kulcs: Voldemort mellé megkapni a zsarnokságot… aranyélet. Lenne. A Nagyúr alapból az önkényuralom tiszta mintaképe, ezt a jellemvonását kellett volna megerősíteni (persze, ha csak ennél a karakternél kívánod felhasználni a kulcsodat). Nekem ez se illett bele a történetbe, mint kulcs, sajnálom. 1 pont
*Cselekmény: Nem szeretem a drabble-t, de ettől függetlenül olvastam már jót. Ami leginkább zavart, az a nagy ugrások, noha tudom, ennek a műfajnak épp ez a lényege. Bella érzelmeit jól átadtad, azt hiszem, ez volt a történeted főgerince, ehhez idomult a cselekmény, ami hol nagyon rövidke lett, hol túl hosszú egyes jeleneteknél, ami nem igazán vitte előre az írásodat (pl. amikor Bella megpróbálja a crucio-t). Az az igazság, hogy nem nagyon tudtam összeegyeztetni az érzelmi tudatfolyamot a gyors akcióváltásokkal. Cselekmény szempontjából maradt bennem rendesen kérdés, mi miért történt, hogyan, mikor? Motivációk, stb. Kidolgozatlannak tűnik nekem. 3,5 pont
VálaszTörlés*Választott Szereplőpáros: Szeretem ezt a két szereplőt, van bennük fantázia. Tetszett, hogy a híresen érzelemmentes Bella lelkében mégis pislákol valamiféle különös emóció, de Voldemort hozott jellemével nem voltam kibékülve. Túl kotnyeles volt, túl sokat mondott Bellának, néha pedig egyáltalán nem tűnt olyan rettenetes nagyúrnak, amilyennek illene (OOC ellenére is ezt mondom, mert akkora nagy változás nem volt benne, de nem is felelt meg a könyvbeli jellemnek). Röviden: nekem nagyon hiányzott a karakterek mélysége, valamiféle lék a fejükből, amin keresztül beléjük kukucskálhattam volna… 3,5 pont
*Szubjektív vélemény: Egyrészt nem tetszett, pedig ahogy megláttam, hogy angst meg dráma, egyből nekiültem olvasni. Másrészt: hányadik kihívásod ez? Nem bántódsz meg, ha azt tippelem, az első? Saját, személyes tapasztalat alapján feltételezem, mert nekem a legelső kihívásra írt történetemben hasonlóak voltak a kulcs-hibák, mint nálad. Konkrétan: beletettem őket, mert bele kellett tennem, de szinte csak megemlítettem, mert nem is igazán tudtam, hogyan kell felhasználni őket. Aztán megértettem, hogy bizonyos mélységet kívánnak meg, no meg azért kulcs, mert valamiféle jelentőségük van a történetben (~kulcsszerep). Nem tudom, jól tippeltem-e, ha nem, úgy bocsánat, ha igen, akkor kitartást, belejössz majd :) (nem tudok négyesnél rosszabbat adni mindezek ellenére, mert kicsit rosszul érzem magam az alacsony pontok miatt :/ Estére úgy néz ki, előjön a lelkiismeretem :D ) 4 pont
Zajec (Merengőn is)
Kedves Író!
VálaszTörlésElőször is, hadd köszönjem meg, hogy megírtad a történeted, és ezzel színesítetted a kihívást :))
*Stílus:
4 pont.
Neked is peched van velem, ráadásul duplán, mert ugyanazt a kulcscsomagot választottuk, ugyanazzal az alapkoncepcióval :D Ami nagyon tetszett, az, hogy milyen jó a nyelvezet, amit használsz, milyen jók az idézetek, még a kapott is stimmelt. Ami nem volt megfelelő: a drabble hosszok. Ennek a formának az lenne a lényege, hogy viszonylag egységesen nézzen ki tőle a történet, tehát 100-200 szónak kellene lennie egy jelenetnek, nem hol ennyinek, hol annyinak. ( Így felváltva használva megtöri a drámai ívet például a hocruxos magyarázat, ami a leghosszabb rész.)
*Kulcsok felhasználása:
- mellékszereplő: 4 pont.
Jól felhasználtad, bár én azt nem mondanám, hogy Hagrid keresztbe akart volna tenni Tom Denemnek.
- szín:
2 pont
Keresnem kellett, nem volt hangsúlyos felhasználás.
- tárgy:
4 pont
Tom fotója tetszett, létező tárgy, érthető, hogy Bella megbámulja, bár az számomra nem derült ki, hogy mégis mikor? A tükör volt az antik képkeret második felhasználása?
- varázsige:
3 pont
Érdekes módon olvasás közben itt azt hittem, hogy a Cruciatus volt a varázsigéd, mert az jóval nagyobb figyelmet kapott, mint a pajzsbűbáj.
- idézet:
5 pont
Ezt már írtam egyszer, tetszett ez az idézetes megoldás.
- titkos kulcs:
3 pont
Bár illik Voldemorthoz, bizonyos értelemben Bellához is, mivel nincs kimondva a kulcs, hanem bele volt dolgozva a történetbe, picit súlytalan lett.
*Cselekmény:
3 pont
Félig már leírtam a véleményem, a legelső pontnál, hogy maga a cselekmény nehezen kibogozható, mert kicsit túl sok mindent bele próbáltál sűríteni. Szerintem a hocruxos rész felesleges, bár Voldemortnak fontos, de szerelmi oldalról megközelítve nem, ráadásul nagyon nem karakterhű ötlet.
Ott át is billen a történet szemszöge is, Belláról a Nagyúrra, olyannyira ő, meg a kitalált terve lesz fontos, hogy nem értem a logikádat, attól, hogy Bella hűségesen vele tart, miért is dobbanna meg Tom Denem halott szíve. (Már, ha jól értettem, hogy erre megy ki az egész, mert itt elvesztettem a történet fonalát.)
*Választott Szereplőpáros:
3 pont.
Tom Denem , mint fecsegő poszáta nem elég hiteles, és nem kicsit fura az is, hogy egy többszörös gyilkos miért ne ölelhetne egy férjezett asszonyt? Hiszen Voldemort simán olvass követői gondolataiban, tudja, hogy Bella mit érez iránta nem?
Nem értem, hogyan írhatsz olyat :” A kettejük különös kapcsolata már a kezdeteknél halálra volt ítélve, és mégis, fájdalomtól és örömtől egyszerre reszketve elindultak a kötélen, hogy aztán a tánc végeztével mindketten a tátongó szakadékba zuhanhassanak. „ Bella viszonzatlan szerelemtől szenved, nincs köztük semmilyen rejtélyes kapcsolat, pláne nem ilyen nagy szavakat jelentő. Ez kb Rómeo és Júlia szerelme, hogy ott áll köztük a külvilág, de Voldemort konkrétan azt csinál, amit akar általában, miért fogná vissza magát, ha kéne neki Bella?
*Szubjektív vélemény:
3,5 pont.
Bocsánat, de szigorú voltam mással is, tehát Veled sem tehetek kivételt, pedig szeretnék. Mert szerettem az írásodat, ha nem kéne a szerelmi szálat néznem, akkor simán öt pontot adnék. Viszont kíváncsi leszek a nevedre, mert nagyon szerettem ezt a Bellát, én is ilyen egyoldalú rajongásnak, élethosszig tartó rögeszmének látom azt, ami Voldemorthoz kötötte.
Köszöntem, további Jó munkát, sok ihletet kívánok neked!
Lover
(zsűritag)
Kedves Író!
VálaszTörlés*Stílus: 4 pont.
A novella eleje nagyon elüt a többi részétől, ami picinykét zavaró, mintha nem fordítottál volna rá ugyanannyi időt.
*Kulcsok felhasználása:
- mellékszereplő: 2 pont
Csak megemlítetted Hagridot, nem volt mellékszereplő. Bárki más is juthatott volna ennyi szerephez mellette.
- szín: 2 pont
Szerepelt benne egyszer, de akkor is helytelenül használtad fel. Értem én, hogy mire gondoltál, de az egész mondtad kusza lett.
- tárgy: 4 pont
Beleírtad, és egészen tetszetős lett a felhasználása.
- varázsige: 4 pont
Szerepelt benne egyszer, de akkor jól.
- idézet: 5 pont
Jelentősége is volt, és szépen beleszerkesztetted a történetbe.
- titkos kulcs: 3 pont
Nem volt túl nagy szerepe, Voldemortot is csak jóindulattal nevezhetem ebben a történetben zsarnoknak.
*Cselekmény: 3 pont
Cselekménye nem nagyon volt. random kiemeltél pillanatokat Bella életéből, amiket szépen illesztettél össze, de nem tudtam elmerülni bennük. Az a rész kicsit megakasztott, mikor Voldemort Bellának mesél a horcrukszokról. Miért tesz ilyet, mikor mindenki elől titkolta? Neki nem voltak bizalmasai, hogy egy ilyen jelentős információt kiadjon bárkinek is.
*Választott Szereplőpáros: 3 pont.
Van ebben a párosban fantázia, igaz én nem egy tipikus szerelmi dolgot képzelnék el velük. Bellatrix megszállottan rajong érte, nem szerelmes. Voldemort a novelládban elvesztette önmagát, túl sokat adott ki és inkább egy tini fiú képét mutatta.
*Szubjektív vélemény: 3,5 pont.
Ha csak egy kicsivel jobban kidolgozod a cselekményt, hosszabban írsz róluk, akkor nagyon tetszett volna. Tetszett az általad kitalált Bella, de Voldemort már nem annyira.
Köszönöm, hogy olvashattam. Sok sikert!
Vicaa (merengő)
( http://fanfic.hu/merengo/viewuser.php?uid=17656)
Kedves író!
VálaszTörlésTényleg merész választás volt a párosítás, mindenesetre örülök az alacsony korhatárnak, még sosem olvastam velük (-:
*Stílus:
Egyedi, enyhén mesélő, komoly és komor, halványabb angst jellemzett végig. Tetszett, hogy nem akartál túlontúl költői vagy drámai lenni, nem használtál lehetetlen szavakat, mégis volt szókincsed. Itt-ott volt benne egy-egy "poén" ami talán nem kellett volna, de összesen talán csak két vagy három ilyen volt. Alapvetően tényleg tetszett a stílus (-:
5 pont
*Kulcsok felhasználása: 2. csomag
- mellékszereplő: Voldemort megemlítette és Bella is találkozott vele. Elég kevéske szerepeltetés volt, de nekem bőven elég, hiszen a "mellékszereplő" fogalom is elég tág. Talán egy bekezdéssel többet szánhattál volna neki, de szerintem így is jó volt.
4 pont
- szín: Tom Denemnek zöld szeme volt, mint Harry-nek. Ezt azért írom - bár bizonyára te is tudod - mert te kétszer is feketét írtál, a méregzöldet pedig csak egyszer használtad. Ez így kicsit kevés volt nekem és akkor nem is illett oda annyira, pedig te már a legelejétől fogva adtál kellő leírásokat, így hát már előre boldog voltam, hogy itt illeni fog a szín a környezetbe. Sajnos annyira nem sikerült, pedig nagyon könnyen mehetett volna. Talán ha kicsit többször használod, jobban belesimul a szövegbe (-:
3,5 pont
- tárgy: Amikor Bella a régi Tomról készült fényképet nézegette, akkor szerepelt, igaz? Nem vagyok egészem biztos benne, ezért kettős érzelmek munkálnak bennem. Egyfelől ez jó, mert belesimult a történetbe - vagyis nem tűnt oda nem illőnek - másfelől viszont nem olyan jó, mivel csak egyszer került felhasználásra maga a szó. Esetleg ha Bella többször is kézbefogja a képet, vagy több antik képkeretbe foglalt festménnyel esetleg fotóval találkozhatunk a történetben, máris jobban odaillik. Akár az elején, amikor megérkezik a kastélyba, kúriába. A freskók mellett szerepelhetnének ilyen képek is, persze nem erőszak a disznótor, csak javaslat (-:
3,5 pont
- varázsige: Na ez viszont abszolút ott volt. Elsőre nem is tudtam, amikor olvastam, hogy most melyik is a kulcsod, a protego vagy a crucio? Persze végül kiderült, hogy az előbbi. Kicsit furcsán vette ki magát, de csak azért, mert előre valamelyest tudtam, hogy ennek közelezően szerepelnie kell.
4,5 pont
- idézet: Ez a megoldás nagyon tetszett, hiszen a különböző események közé is idézeteket illesztettél, amivel szépen belesimult a történetbe. Ehhez a megoldáshoz gratulálok! (-:
5 pont
- titkos kulcs: Zsarnokság volt mindenek felett. Erről nem is igen lehet többet szólni, egyszerűen ott volt Voldemorttal együtt és valahogy tökéletesen illett a pároshoz. Esetleg van köze ennek ahhoz, hogy végül őket választottad?
5 pont
*Cselekmény: Kicsit kevéske volt szerintem, pontosabban túl szét volt szabdalva. Ez az olvasást meglehetősen könnyebbé tette, viszont talán pár bekezdéssel írhattál volna többet egy-egy jelenethez, vagy hogy tartalomban is mérjek: kicsit jobban elhúzhattad volna. Például az esküvő szerintem elég jó volt, de a lány kiképzése megkezdésekor (még egészen a történet elején) nagyon hirtelen volt nekem a váltás és kicsit rövid az adott rész. Viszont a történeted önmagában véve nagyon jó és remek ötlet, szerintem ha még írogatsz hozzá egy picit, még ennél is sokkal jobb lehet. Megérné elővenni, biztatlak rá (-:
4 pont
És itt a maradéka:
VálaszTörlés*Választott Szereplőpáros: Bella egészen szerelmes volt a maga módján, mégis közel állt a könyvben megismert karakteréhez. Voldemort már kicsit más volt, enyhén OOC-re sikerült (a vége felé egyre kevésbé volt az és erre utaltál is). Kettejük kapcsolata azonban pont olyan volt, mint amilyen lehetett, egyetlen "más utat" gondolok még, de az már egy teljesen más történet. És itt nem is az egyén a lényeg, hanem a páros, én ehhez személy szerint megint csak gratulálni tudok, ügyes voltál.
5 pont
*Szubjektív vélemény: Nos, ezt én már rendesen beleépítettem szerintem a többi pontba is, de azért még megpróbálok írni neked ide pár sort. Tetszett a megvalósítás, amivel valóban olvasmányossá tetted, az ötlet maga remek volt, hogy végigkísérted Bella egész életén. Itt-ott megbicsaklottál egy kicsikét, de szerintem önmagában véve sikeresen vetted az akadályt. Legközelebb merj bátran többet írni - ha nem a határidő miatt lett ilyen, mindenki magából indul ki alapon -, mert már csak ismételni tudom magamat és a véleményemet. Még egyszer gratulálok hozzá, köszönöm, hogy olvashattam!
4 pont
Üdv,
Sybill Dumbledore, Kritika Klub (a Merengő fórumán megtalálsz minket)
oldal: Merengő Fanfiction
Szia :))
VálaszTörlés*Stílus: 5
Gyönyörű. Csodálatosan homályos, csodálatosan darabos és mégis csodálatosan egyben volt. Nyelvtan jó, jelzők szépek, kifejezésmód találó.
*Kulcsok felhasználása: 2. csomag
- mellékszereplő: 5
Csodálatosan tragikus történet, ahogy elgondolkodik még utoljára Hagridon.
- szín: 5
Gyönyörű alkalmazás.
- tárgy: 5
Metaforikus régi kép meg minden ami kell.
- varázsige: 5
Remek, igazán remek, szegény Tonks meg minden.
- idézet: 5
Perfect. Nagyon illett a történethez és a pároshoz is.
- titkos kulcs: 5
Szép gondolatok.
*Cselekmény: 5
Szépen felépített, jól megírt és levezetett.
*Választott Szereplőpáros: 5
Jó páros, jó alkalmazás, Bella csodálatos volt, imádtam. Tényleg. A Nagyúr néhol kicsit érdekesen beszélt vagy nem is tudom, de hát volt OOC figyelmeztetés (igen azt hiszem ez az egy kicsit kifogásolható elemet találtam összesen).
*Szubjektív vélemény:5
Nekem az egész nagyon tetszett. A páros, Bella karaktere, az idézetek. Már az első bekezdésnél éreztem, hogy ez nagyon jó lesz, és nem is kellett csalódnom. Csodálatosan szép gondolatok, gyönyörűen szomorú vég, egyben volt, olvastatta magát, minden nagyon nagyon rendben volt. Imádtam :D
Sorrow (zsűritag)
Kedves Író!
VálaszTörlésStílus: 5 pont
Nekem iszonyatosan bejött a stílusod, imádtalak olvasni! Különösen tetszett a történet szerkezete, megvettél kilóra ezzel a drabble-szerű, kiragadott eseményfoszlányok bemutatásával. Köszönöm, tényleg üdítő volt így a végén olvasni Téged.
Kulcsok felhasználása:
- mellékszereplő: 2 pont
Bár nekem nem hiányzott, viszont a kihívás miatt fontos lett volna, hogy kicsit hangsúlyosabb legyen Hagrid megjelenése.
- szín: 2 pont
Ezért haragszom rád picit. Annyira ügyes vagy, jó volt a történetvezetésed, a stílusod remek, erre a kulcsokkal elrontod ezt a tökéletes összképet. Kár érte, úgy szerettem volna mindenhol maximum pontot adni neked.
- tárgy: 2 pont
Ugyanaz a problémám, mint az előző két kulcsnál. Nem volt hangsúlyos szerepe a tárgynak, szerepeltetted ugyan, de egy kihíváson kevés az, ha az adott kulcso(ka)t épp csak megemlíted.
- varázsige: 5 pont
Végre egy kulcs, amivel viszont elégedett lehetettem. Látod? Így kell ezt csinálni, így kell a kulcsokkal bánni. :D
- idézet: 5 pont
Ez egy kicsit jóindulatú max pont, ezt azért kihangsúlyozom. A fő baj, hogy sok volt az idézet, ami a történetvezetés szempontjából szerintem ötletes megoldás volt, csak így picit a fő idézet kulcsod rovására ment.
- titkos kulcs: 4 pont
Picit talán egyszerű dolgod volt, hiszen a zsarnoksághoz két olyan karaktert választottál, akikre alapból nagyon is igaz ez a jelző, úgyhogy ez meg így egy picit könnyű megoldás volt, persze ezzel nincs semmi baj.
Cselekmény: 5 pont
Kerek volt és a kihívás többi történetéhez képest egyedi. Számomra vérpezsdítő volt mind a cselekmény, mind a stílus, mind a szereplők. Voldemort és Bella is olyan karakterek, akikről nem szívesen olvasok főszereplőként, viszont a történeteddel kicsit közelebb tudtad hozni őket hozzám.
Választott szereplőpáros: 4 pont
Nem ugrálok értük, mégis szívesen olvastam róluk. Szépen hoztad őket, bár néhol erősen OOC-re sikeredtek, viszont baromi nehéz karakterekről beszélünk, akikről fele ilyen jól sem lennék képes írni, úgyhogy mindenképp jár az elismerés tőlem.
Szubjektív vélemény: 5 pont
Imádtam. A szereplők nem a kedvenceim, mégis úgy írtál róluk, hogy élvezet volt olvasni. Végre éltek a szereplők, átérezhetőek voltak az érzelmeik, megérintettek a sorsuk, a gondolataik. Nem lett negédes, túl nyálas a vége sem, amiért külön piros pont. :D
Köszönöm, hogy olvashattam.
Passion (zsűritag)